Korábban azt nyilatkozta, hogy válságok idején a gyengék elhullanak, az erősek pedig a recesszió lecsengése után új lehetőségek után nyúlnak. Ez saját tapasztalat?
Igen. Az elmúlt években ugyanis a nehézségek – többek között Covid, félvezetőhiány, orosz–ukrán háború, energiaválság – ellenére tovább tudott növekedni a cégünk, amiben elévülhetetlen szerepe volt a marketingtevékenységünknek és a szolgáltatásaink színvonalának. Lekopogom, mert amíg a partnereinktől azt halljuk, hogy egyre kevesebb a megrendelés, addig a mi gyártókapacitásunk az év végéig le van kötve, vagyis már csak 2024 első felére vállalunk új projekteket. Elsősorban a korábbi évek munkáján, így a stratégiai tervezésen, az alkalmazott technológián, az iparági diverzifikáción és a hatékony marketingen múlik, hogy egy vállalat milyen állapotban kerül ki ebből a válságokkal terhelt időszakból.
Fotó: Móricz-Sabján Simon / Világgazdaság
A több lábon állás tehát alapkövetelmény lett?
Mindig mindenhol elmondom, hogy mekkora jelentősége van ennek. Ne csak arra fókuszáljunk, hogy ügyfelekből legyen több, hanem diverzifikáljunk a tevékenységek és a célpiacok között is! Mert csak így tudjuk előbb-utóbb kiegyenesíteni a hullámokat, ha beüt a kracht, mint mondjuk most, az autóiparban. Megint csak saját példát hozok fel: mi nem csupán
- szerszámgyártással, hanem
- fröccsöntéssel,
- CNC-forgácsolással és
- lemezmegmunkálással is foglalkozunk.
- A GIA Form immár nem függ az autóipartól, manapság jelentős beszállítói potenciállal rendelkezünk az orvostechnikai eszközök gyártásában, az elektronikában és az energiaiparban is. Aminek egyébként megvan a hátránya is, hiszen minden szolgáltatáshoz különböző certifikáció és szerteágazó szaktudással rendelkező, magasan képzett személyi állomány szükséges.
A csapból is az extraprofit folyik, miközben ön az etikus árazás egyik szószolója.
Továbbra is az a véleményem, hogy az etikus árazás hosszú távon sokkal kifizetődőbb. Nincs annál fontosabb ugyanis, hogy megmaradjanak a partnereink, ne forduljanak el tőlünk. Ezt nyílt kommunikációval, nyitott könyvvel érhetjük el, mivel a tényekkel nem lehet és nem érdemes vitatkozni. A legkorrektebb, ha a megnövekedett költségeket hárítják át a cégek a vevőikre, bár tudom, hogy ez is hajtja az inflációt. A megemelkedett kiadásokat ellensúlyozni kell, a szakképzett munkaerő megtartása érdekében pedig szükségszerű bért emelni.
Ezeket mi is beépítettük az árainkba, de semmiképpen sem számolunk fel extra profitot, nem használjuk ki ezt a spirált, mert tisztában vagyunk vele, hogy hosszú távon vissza fog ütni.
Mi minden termékünkről pontosan tudjuk, hogy az azt gyártó gép negyedórára lebontva mennyi energiát fogyaszt, így az árakban immár az inflációval megegyezően emelkedő gépóradíj és az alapanyag költségének változása mellett ez a valós tétel is megjelenik.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nemrégiben megerősítette, hogy hazánk 2025-re a világon a második legnagyobb akkumulátorgyártó kapacitással rendelkező ország lesz. Ez nem okoz függőséget?
De, mégpedig Kínától. Azt azonban még nem látom, hogy mennyi magyar beszállítója lesz ezeknek a kínai akkumulátorgyártó vállalatoknak. Minket mindenesetre még senki nem keresett meg tőlük.
Az interjú teljes terjedelmében a Világgazdaság oldalán olvasható
