Csütörtökön járta be a magyar sajtót a hír, hogy a fővárosi közösségi közlekedés egyik szolgáltatója, az ArrivaBus Fülöp-szigeteki buszsofőröket kíván alkalmazni.
Ez nem valami távlati terv: a vendégmunkások a cég közleménye szerint jövő januártól munkába is állnának. Nem is kevesen, rögtön húsz sofőr ülne a volán mögé. Tekintve, hogy a vállalatnál mintegy 400 járművezető dolgozik, ez azt jelenti, hogy a Fülöp-szigeteki kontingens rögtön 5 százalékos súlyt képviselne.
Miért van szükség Fülöp-szigeteki buszsofőrökre?
Az ArrivaBus azt írta, hogy a szolgáltatás folytonosságának biztosítása miatt van szükség rájuk. A társaság vezérigazgatója, Körmendi Anikó emlékeztetett rá, hogy a fővárosi közösségi közlekedésben mindennapossá vált a sofőrhiány, de ez világszintű jelenség is egyben. „Nem dőlhetünk hátra arra számítva, hogy egyetlen intézkedés – például a jogosítvány B-ről D-re váltása – önmagában megoldja ezt a helyzetet” – figyelmeztetett.
Jelezte azt is, hogy az elmúlt években számos ajánlattal szólították meg a hazai munkavállalókat, és több mint ezer buszsofőrt képeztek már át. Ugyanakkor a tapasztalatok bebizonyították a számukra, hogy több módon kell biztosítani a vállalt feladataik teljesítését, mivel ez minden, Budapesten közlekedő ember érdeke. A külföldi tájékozódásuk fókuszában is az állt, hogy hol találhatnak olyan szakembereket, akiknek felkészültsége magas szintű, és gördülékenyen integrálhatók a munkafolyamataikba.
Mit kell tudni a Fülöp-szigeteki buszsofőrökről?
Így kerültek képbe a Fülöp-szigeteki járművezetők, akik több más országban bizonyítottak már. Ráadásul a fiatalabb generációhoz tartoznak, ami a járművezetői szakmában tapasztalható magas átlagéletkor miatt különösen kedvező. Az Arriva hangsúlyozta: a jelentkezők szigorú kiválasztási folyamaton mentek keresztül, a jelöltek pedig tökéletesen alkalmasak arra, hogy a programban részt vegyenek.
Körmendi Anikó egyúttal azt is világossá tette, hogy a híresztelésekkel ellentétben ők ugyanakkora bérre jogosultak, mint a magyar munkavállalók. Ebben a tekintetben tehát semmi különbség nincs például egy budapesti, egy vidéki vagy egy külföldi munkavállalónak kínált lehetőség között. Azt viszont megjegyezte, hogy számtalan eszközzel támogatják a munkába állásukat. Hogy ebbe beletartozik-e a lakhatási támogatás, az nem derült ki. Ha igen, az végeredményben mégiscsak torzítaná a jövedelmi viszonyokat a helyi munkakerővel összevetésben.
A cikk teljes terjedelemben a Világgazdaság oldalán olvasható
Címlapkép: bydeurope.com
