Amikor a gazdaságot körülvevő világ folyamatai kaotikusan ingadozóvá válnak, akkor a gazdasági folyamatok értelmezése is ellehetetlenül. Békeidőben tisztábban és egyértelműbben lehet látni azt, hogy egy gazdaság mire képes, hogyan tudja meglovagolni a békés világkereskedelem és a közös nemzetközi fejlődés adta lehetőségeket.
Ilyenkor közelebb vagyunk az ideális, elméleti modellek által megrajzolt világhoz. A gazdasági és katonai háború viszont kísérletező üzemmódban „adagolja túl” a politikát a gazdaságnak. A politika – az elkülönülő gazdasági blokkok – ilyenkor tudatosan olyan döntéseket hoznak, amelyekkel más szereplőknek károkat igyekeznek okozni. A gazdasági háborús kísérletezés keresi a másik gyenge pontjait és azokat a drótokat, amelyeket úgy tud elvágni, hogy az ellenségnek a legnagyobb kárt okozza, de a támadó ne sérüljön, és a világgazdaság egésze ne robbanjon fel. Amit a gazdasági szereplők igyekeznek összekötni (befektetések), azt most a politikusok igyekeznek erőszakkal (protekcionista intézkedések) szétválasztani.
Nehezített pálya
Egyes lapok a hazai kormányzati gazdaságpolitika kudarcának tüntetik fel, hogy a második negyedévben a megelőző negyedévhez viszonyítva minimálisan, 0,2 százalékkal csökkent a magyar gazdasági teljesítmény (GDP), miközben az elemzők növekedést vártak. Az ellentmondást valószínűleg az is magyarázza, hogy a szakértők számára is váratlan, kiszámíthatatlan hatások fogták vissza a magyar növekedést.
Ha megnézzük a gyengülés okait, akkor világossá válik, hogy most szinte minden tényező az egyébként magas növekedési potenciálú magyar gazdaság ellenében hat, és külső akadályok semlegesítik a belső dinamikát.Kis, kereskedő gazdaságnak elsősorban a nemzetközi világ adhat hátszelet, enélkül a legjobb hajó is bajba kerül. Márpedig a nemzetközi gazdaság épp valahol a szétesés és az újjászerveződés között áll. A versenyképességét veszítő unió két tűz közé került, és az amerikai–kínai versengés áldozatává válhat. Nyilvánvalóvá vált, hogy a német gazdaság a háborús nehezített pályán nem tud működni (lásd a német cégek bezárási és Amerikába települési hullámát), az amerikainak viszont jól áll, az oroszt pedig egyenesen emeli a háború. A Magyarország által ellenzett szankciós politika különösen jól jelképezi a német gazdaságpolitika önpusztító üzemmódját. Mára kiderült, hogy a német lejtmenetnek hónapok óta hiába várjuk a végét, ez pedig, a romló versenyképességű Németországtól való túlzott, egyoldalú függőségünknek köszönhetően, egyelőre megpecsételi a sorsunkat – ez ellen a keleti nyitás magasabb szintre emelésével is érdemes lenne küzdeni.
Most az autóipar sem segít
Nemcsak Németországon, hanem az autóiparon keresztül is áldozatai vagyunk a globális gazdasági folyamatoknak. A zöldátállás tényleges támogatását a Nyugat országai megszüntetni igyekeznek, mert csak ideológiai, politikai eszközként tekintettek rá. A forrásokat inkább a pusztító háborúba és a szankciós kudarc elleplezésére csatornázzák át, csakhogy a háború korlátlan mennyiségű forrást képes felszívni és céltalanul elégetni. A járműiparban az uniós politika megrettent az uniós versenyképtelenségtől, ezért most éppen a globális zöldátállás egyik utolsó bajnokát, Kínát igyekszik szankcionálni, pedig Brüsszel minden eszközzel rendelkezne ahhoz, hogy az elektromos autózás fellegvárává tegye Európát.
Míg a blokkosodás a legfőbb hajtóerőnket (külkereskedelem) és a legnagyobb erősségünket (járműipar) is akadályozza, addig a belső hajtóerőket mi magunk kapcsoljuk le.
A költségvetési és a monetáris politika is inkább korlátozó módon viselkedik, nem ad löketet a vállalatoknak és a háztartásoknak, egyelőre inkább kiszívja az életerőt a gazdaságból, megakadályozva, hogy a cégek és a családok bátrabban kezdjenek beruházni és fogyasztani. A költségvetési deficit, illetve az infláció gyorsabb és jelentősebb csökkentésének célja az elmaradó állami költésekkel és a kamatok eddigi visszafogottabb csökkentésével ugyanis inkább felerősíti az óvatosságot, a szűkösség érzetét. Látványossá válik a különbség a szubjektív érzékelés és a tényleges adatok között: a magyar gazdasági szereplők ma tele pénztárcával is tudnak aggódni.
Így aztán külső és belső tényezők egyszerre húzzák vissza a gazdaságot. Sőt, Brüsszel Magyarországtól mint tagországtól tagadja meg és veszi el a forrásait, hogy bürokratái egy nem uniós tagország háborúját támogassák. Úgy tűnik, hazánk az egyetlen uniós ország, ahol a brüsszeli vezetők a pénzügyi kivéreztetés kísérletével megpróbálnak gazdasági válságot előidézni. Ebben sajátos szövetségre léptek Ukrajnával, ahol pedig azt találták ki, hogy elzárják Magyarország olajimportját, és míg Brüsszel pénzügyi, addig Ukrajna energetikai támadást hajt végre gazdaságunk ellen. Az ukrán energiazsarolás is jól jelzi, hogy teljes kiszámíthatatlanságot visz a gazdasági rendszerekbe a háborús lázban égő politika.
A teljes cikk itt olvasható.
Fotó: Shutterstock
