Tegnap Z. Kárpát Dániel, a Jobbik alelnöke hangoztatta a bérunió bevezetésének szükségességét. Tehát a Jobbik álláspontja továbbra is az, hogy kivennék a nemzeti kormányok kezéből a bérpolitikát, és egy szupranacionális uniós szervnek adnák át. Mintha a saját, jelenlegi kormányunk nem is ért volna el semmilyen eredményt a béremelések terén. Ki gondolta volna, hogy a markáns EU-ellenességet egyszer a "még több unió" jelszavára váltják a nemzeti radikálisok.
Nehéz megérteni, hogy a Jobbik hogyan képes ennyire ragaszkodni egy olyan javaslatához, amely még az unió mélyítésében érdekelt brüsszeli erőknek is sok. A Jobbik valóban azt szeretné, hogy egy központilag irányított tervgazdaság legyen az Európai Unióból? Ilyet nem nemzeti radikális pártok, hanem marxisták szoktak követelni. Persze az is egy szélsőség. Van is arra történelmi példa, hogy milyen könnyű az átjárás a két ideológia között. A Jobbiknak ráadásul jelenleg ez a legradikálisabb programpontja: egy olyan ötlet, amit már rengeteg jobb és baloldali közgaszdász pellengérre állított, mondván, működésképtelen az egész. Arra viszont tökéletes, hogy megnyirbálja a nemzeti függetlenséget.
És még hány ilyen érthetetlen önellentmondás van/volt/lesz a Jobbik háza táján? Mint, amikor nem szavazták meg azt az alaptörvény-módosítást, amely kizárta volna, hogy Magyarországra bárki, a magyar emberek akarata nélkül, kötelező kvóták alapján betehesse a lábát, holott előtte kifejezetten bevándorlásellenesek voltak. Most meg kitalálják, hogy ők már nagyon meg szeretnék szavazni.
Az ilyen melléfogások miatt voltak mindössze kétszázan Vona 23-i beszédén. Ennyien tiszteletüket tették a Momentum ünnepi rendezvényén is, ha nem többen.
A Jobbikban nem tudnak mértéket tartani. Annak idején nem sikerült nekik a nemzeti politizálásban, tagjaiktól sorra jöttek a burkolt és egyáltalán nem burkolt cigányellenes és antiszemita megnyilvánulások. Most pedig nem tudnak mértéket tartani a néppártosodásban sem: a pártnak mára egyáltalán nincsenek jól beazonosítható céljai és értékei.
Ugyanabba a hibába estek, mint a baloldali ellenzék: nincs elképzelésük arról, mit akarnak, csak annyi, hogy ne Orbán legyen. Nagyjából ezt szűrhetjük le Vona hétfői beszédéből is: "nem érdekel, hogy ki a jobb- és baloldali, nem érdekel, hogy ki a mérsékelt és ki a radikális, nem érdekel, hogy ki a konzervatív és ki a liberális."
Megnéztem volna közelről a Jobbik-elnökség utolsó "díszjobbikosának", Toroczkai Lászlónak, és az általa képviselt ősjobbikosoknak az arcát, miközben ezek a gondolatok elhangzottak. Nem mintha visszasírnám a cukisodás előtti Jobbikot, csak úgy kíváncsiságból.
