Európában tavaly 3,54 millió tonna csokoládéterméket állítottak elő. Az öt legnagyobb gyártó: Németország, Olaszország, Franciaország, Hollandia, Lengyelország. A németek biztosítják az öreg kontinens termelésének a harmadát, az olaszok a 15,6 százalékát – a többiek nem érik el a 10 százalékot. Lengyelország a maga 6,7-ével egy orrhosszal előzi meg a belgiumi gyártókat.
Ami a külföldi értékesítést illeti, V4-es partnerünk belépett a globális hatalmak közé. Tavaly csaknem 2,1 milliárd dollár értékben exportált csokoládétermékeket, ez a piac 7,3 százalékát jelenti. A német kivitel 17 százalékos részesedéssel, 4,9 milliárd dollárral világelső, megelőzve a globális piacon a 3,1 milliárd dollár értékben forgalmazott belga csokit (11 százalék), az olaszok pedig éppen 2,1 milliárddal kerültek a lengyelek elé.
Piacok
Az elmúlt esztendőben a lengyel export fejlődött a leggyorsabban, éves szinten 13,3 százalékkal bővült.
A leghíresebb ottani gyártó, a patinás Wedel vállalat mintegy 60 országban értékesíti produktumait. Legfontosabb piaca Észak-Amerika és az európai országok, de Óceániában, valamint Ázsia közeli és távoli államaiban, továbbá Afrikában is jelen van.
Pár éve Oroszország felé is beindult a kivitel (az EU-s édességekre nem vonatkozik az embargó). „A Wedel külföldi terjeszkedésének nagy hagyománya van, az első lépéseket az 1930-as években tettük meg. Jelenleg a fejlődés szempontjából kulcsfontosságú piac számunkra Oroszország és a Független Államok Közösségének a teljes területe, ahol a termékeink régebbről jól ismertek, és az ottani fogyasztói preferenciák hasonlóak a lengyeléhez” – mondta Aleksandra Kusz vel Sobczuk, a Wedel kommunikációs vezetője.
Csokikiállítás Varsóban
Fotó: Krystian Dobuszynski / NurPhoto / AFP
A statisztikai adatokból kiderül, hogy Lengyelországban az egy főre eső éves csokoládéfogyasztás 5,2 kiló. Ez harmadával több, mint a tizenkét évvel ezelőtti mennyiség, de még mindig kevesebb, mint amennyit a németek vagy az osztrákok esznek meg egy esztendő alatt (8,3 kg). Ezzel szemben Oroszországban és az Egyesült Államokban átlagosan csak 4,4 kilogramm a volumen.
Márkatörténet
A Wedel csokoládé az egyik leghíresebb lengyel élelmiszermárka, mindenki nemzeti terméknek tekinti.
A vállalat 1851 óta működik, így az idén ünnepli a 170. évfordulóját. A második világháború előtt a cég a külpiacokon is dinamikusan növekedett. Az alapító unokájának, Jan Wedelnek az idejében volt motoros flottájuk, repülőgépük, amelyről jó marketingfogásként időnként csokit vagy vásárlási kuponokat szórtak a tengerparti strandolók közé, az utcákon pedig csokoládéautomatákat állítottak fel. A második világháború után, 1949-ben a társaságot államosították, de a termékeken meghagyták a vállalat korábbi márkajelzőjét, az E. Wedel aláírást (Emil Wedel az alapító fia volt).
A rendszerváltás után a céget privatizálták, az amerikai PepsiCo vette át a márkát. Hamar kiderült azonban, hogy a stratégiai befektetőt kevésbé érdekelte a csokoládé, inkább a sós nassolnivalók fejlesztésébe kezdett, s az üzemek felosztása és eladása mellett döntött.
Az eredeti E. Wedel márka jogait a brit Cadbury cég kapta, s a társaság Cadbury Wedel néven kezdte meg működését (és a britek meg is egyeztek a lengyel család örököseivel a névhasználatról). Mindkét társaság történelmi hagyományait az alapítók aláírásaival hangsúlyozták a termékeken. A brit vállalatot 2010 elején megvásárolta az amerikai Kraft Foods, de az Európai Bizottság nem engedte meg, hogy az amerikaiak monopolizálják a lengyel (és a romániai) csokoládépiacot, s elrendelte a Wedel eladását a logóval, a kávéházakkal és a varsói gyárral együtt. (A Kraft – immár Mondelēz néven – bent maradt a Milkával a lengyel piacon.) Így 2010 júniusában a dél-koreai Lotte-csoport vásárolta meg a Wedelt, amelynek ma mintegy 1200 alkalmazottja van,
s percenként négyezer pillecukor és 500 tábla csokoládé fut le a gyártósoráról,
de óriási a termékskálája, és kézműves különlegességei is vannak.
A cikk a Figyelő hetilap legújabb számában került publikálásra.
(Borítókép: VALENTINE CHAPUIS / AFP)
