„Egy átfogó Uniós stratégia részeként született meg 2021 végén az az EU-s direktíva, amelynek megalkotását az a felismerés motiválta, hogy a nemteljesítő hitelek magas aránya a bankszektor mellett már az egész Unió gazdaságát veszélybe sodorhatja. Erre reagálva fogadták el a hitelgondozókra és a hitelfelvásárlókra vonatkozó (2021/2167) irányelvet, amit minden tagállamnak – köztük Magyarországnak is – 2023. december 29-ig kell átültetniük a nemzeti jogukba. A Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége természetesen üdvözli az Uniós irányelv megszületését, de emellett kiemelten fontosnak tartja, hogy a direktíva hazai átültetésének eredményeként megszülető jogszabály a követeléskezelői piacon tiszta helyzetet teremtsen, általános szabályozást nyújtson, és a bankihiteleken kívüli egyéb követelésekre és a követeléskezelői tevékenységre is kiterjedjen” – fejtette ki a MAKISZ elnöke. Kiemelte, hogy erre már csak azért is lehetőség nyílik, mert a tagállamoknak az implementációs, vagyis átültetési kötelezettségük kapcsán nemcsak az irányelv tartalmát kell átvenniük, hanem az abban foglalt célokat is kötelező megvalósítaniuk.
A szakember szerint az Európai Parlament és a Tanács által 2021-ben elfogadott irányelv azért is meghatározó fontosságú, mert miközben kifejezi a követeléskezelői szektor kiemelt gazdasági jelentőségét, azt is rögzíti, hogy a nemteljesítő hitelek magas állománya komoly rendszerszintű kockázatokat rejt. Elsősorban azért, mert az adott pénzintézet tőkéjét csökkentő veszteséget okoz, másrészt azért, mert ezzel jelentős mértékben leköti a pénzintézetek emberi és pénzügyi erőforrásait. Ezáltal pedig lecsökkenti a bankok hitelezési kapacitását, ami elsősorban a banki hitelektől a nagyvállalatoknál erőteljesebben függő kis- és középvállalkozások (kkv-k) által elérhető hiteleket érinti kedvezőtlenül, ami pedig a gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre is kihatással van.
Az Uniós jogalkotók arra is reagálni kívántak, hogy mivel nem léteznek közös uniós szabályok a hitelgondozói és a követelésbehajtó tevékenységre, az eltérő nemzeti szabályozásból fakadó akadályok miatt a szektor szereplői nem tudják megfelelően kihasználni a belső piac minden előnyét. Az átfogó stratégia részeként ezért megkönnyítik a követelésvásárlást azzal, hogy közös keretet és követelményeket állapítanak meg a nemteljesítő hitelmegállapodások hitelfelvásárlói, és a nevükben eljáró hitelgondozók vonatkozásában; többek között meghatározva a hitelgondozási tevékenység mibenlétét és szabályait is.
„Fontos kiemelni, hogy a magyar jogban az EU Irányelv átültetésével születik meg az első törvény, amely célzottan a követeléskezelést szabályozza. Amíg azonban a szakma bizakodva várja az Uniós direktíva magyar jogszabályba ültetését, rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a most megszülető szabályozás törvényi szinten definiálja a követeléskezelés fogalmát, ami Magyarországon, jelenleg csak ajánlások szintjén szabályozott tevékenységet takar. Szemben a követelésvásárlással, amely már szabályozott, az MNB által engedélyezett és felügyelt tevékenység. Ki kell emelnem azt is, hogy az EU-s jogharmonizációval együtt járó piaci liberalizáció kapcsán az is kulcskérdés, hogy a magyar vállalkozások ne kerüljenek versenyhátrányba, és a magyar érdekek érvényesüljenek. Mert miközben a követelésvásárlás Magyarországon szigorú feltételekhez kötött, az Uniós direktíva alapján – a MAKISZ által aggályosnak tartott módon -, szakmai tapasztalattal, a szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, az ügyfelek fogyasztói jogait is biztosító eljárásrenddel nem rendelkező külföldi magánszemélyek, vagy a magyar felügyeletek által nem ellenőrzött külföldi vállalkozások is megjelenhetnek hitelfelvásárlóként” – jelzi a szakmai aggályokat az elnök.
Szavai szerint ez a lehetőség még akkor is körültekintő szabályozást igényel, ha az ilyen személyek által megvásárolt követeléseket nem ők, hanem csak a jogszabálynak megfelelő hitelgondozók kezelhetik majd.
Bódizs Kornél (Fotó: MAKISZ)
„Mivel az Irányelv és az EU-s politika célja az, hogy az uniós hitelfelvásárlók a belső piacban rejlő lehetőségeket kihasználhassák, a jogszabályalkotóknak és a piac szereplőinek is fel kell készülniük a külföldi vállalkozások, és a hazaitól eltérő követeléskezelési gyakorlatok megjelenésére a magyar piacon”- magyarázza Bódizs Kornél.
Példaként említve Németországot, ahol a magyar jogtól eltérően régóta van jogszabályi definíciója a követeléskezelésnek, és a német jog nemcsak elismeri, de támogatja is a jogi eljárásokat megelőző, helyettesítő, ún. „soft” követelésbehajtást, mint például az adósokkal való kommunikáció kiépítését minden lehetséges módon, telefonon, e-mailben vagy indokolt esetben még személyes felkeresők útján is. A versenyhátrány itt abból fakadhat, hogy a MAKISZ tagjai viszont csak a magyar hatóságok által kifejezetten támogatott követelésbehajtási módszereket alkalmazzák és emiatt elsődlegesen postai levél útján kommunikálnak az adósokkal. És mivel az adósok jelentős hányada nem veszi át a leveleit, ezért közülük sokan csak akkor szereznek tudomást a tartozásáról, amikor a végrehajtó letiltást eszközöl a munkabéren, bankszámlán, ami az adós telefonos felkeresése útján elkerülhető lenne. Ráadásul így a tartozás rövidebb idő alatt, az adósoknak kevesebb költséget okozva megtérülne.
A MAKISZ elnöke úgy látja, ezért is indokolt a más EU-s országokban alkalmazott követeléskezelési gyakorlatok átvétele, amihez a szakma várja a jogalkotó közreműködését, támogatását, a jogszabályi felhatalmazást a jogi eljárásokat kiváltó követeléskezelési módszerek alkalmazására. Ha nem születik a magyar érdekeket figyelembe vevő jogszabályi változás és például egy magyar adóssal szembeni követelést egy német hitelfelvásárló vesz meg, akkor az a német követelésbehajtási módszereket fogja alkalmazni. Így, mivel a német székhelyű hitelfelvásárló működését a magyar hatóságok csak részben, a német hatósággal együttműködve felügyelik, ezért a magyar jogalkotó feladata, hogy segítse a magyar követelésvásárló vállalkozásokat a versenyképességük megőrzésében, és a magyar érdekek megóvásában.
Bódizs Kornél szerint a hazai követeléskezelői piac további tisztulásához és a magyar vállalkozások nemzetközi versenyképességének növeléséhez az EU-s és a magyar terminológiák egységesítésére is szükség van az új jogalkotásban. Példaként hozva erre, az Unióban használt hitelgondozó fogalmát, aminek a magyar gyakorlatban a követeléskezelő a megfelelője. Ezzel kapcsolatban a MAKISZ állásfoglalása az – mondta -, hogy a jogbiztonság érdekében a magyar jogban, a hazánkban már megszokott, illetve a Polgári Törvénykönyvben használt kifejezéseket érdemes tovább használni, az Uniós gyakorlatban alkalmazott tartalommal átalakítva. A Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége ezért is üdvözli azt, hogy a kormányzat és a jogalkotók, a követeléskezelői piac meghatározó szervezeteként a MAKISZ szakmai véleményét is kikérik abban az EU-s jogharmonizációs folyamatban, amelynek végén az ágazat életét hosszútávra meghatározó szabályozás születik majd az év végére.
