A 3,60-as kenyér országában választások előtt kenyér áremelésről beszélni valami olyasmi, mint akasztott ember házában kötelet emlegetni. A Magyar Pékszövetség vezetői tudják ezt jól, ezért nem is bocsátkoznak találgatásokba arról, milyen mértékben is drágulhatnak a péktermékek. Olvasom, hogy a liszt ára viszont tíz százalékkal is emelkedhet a tavalyi aratást követő 15 százalékos lisztáremelés után. Ezt is olyan szakmai szervezetnél állítják, amely szintén nem politizál, egyszerűen csak végzi a dolgát.
Kiszámolták, hogy januártól a minimálbér és a garantált bérminimum átlagosan 10 százalékkal nőtt, és 30 százalékkal drágult az áram, nem beszélve a liszt már említett drágulásáról. Ehhez jön még hozzá, hogy a tavaly januári 43 ezer forint helyett idén már minimum 48 ezer forint a búza tonnánkénti ára, de van olyan termelő is, aki 52 ezer forintot is elkér érte, a drágulás persze többlépcsős is lehet. A malmok mindenesetre emiatt lesznek kénytelenek többet kérni a lisztért, mivel a malomipar nem tartozik a legjövedelmezőbb ágazatok közé, nagyjából kétszázalékos a nyeresége. Szakmai számítások szerint tíz százalékos liszt áremelés körülbelül 10 forinttal növelheti a kenyér kilónkénti árát, ami nem jelentős tétel.
Akinek még mindig nem esett le, hogy miért idéztem fel mindezt, azt emkékeztetem arra, amit már többször is leírtam: a termelők annyi támogatást kapnak, hogy az nagyjából fedezi az önköltségüket. Ebből pedig az következik, hogy ha ingyen adnák a búzát a malmoknak, akkor sem a saját pénzükkel játszanának és nem mindegyiküknek lenne nyeresége. Arról lehet – és szerintem kell is – vitatkozni, hogy egy magyar gazda milyen gazdálkodási környezetben lenne nyereséges így is és mennyire. Az azonban nem lehet vitatéma, hogy egy gabonatermelőnek kell-e árat emelni manapság. Nem a választások miatt. Azért, mert nemhogy nem kell, nem is illik. A gabonáért kapott vételár ugyanis számára lényegében tiszta nyereség.
A pékek pedig a jó kenyérért úgyis annyit kérhetnek, amennyiért el tudják adni azt. Ez viszont még a 3,60-as kenyér országában sem politikai kérdés, sokkal inkább szakmai és tisztesség – szakmai tisztesség – kérdése. A pékek ugyanis azért tudják eladni a drága kenyeret is, mert rengeteg a kenyérnek nevezett szemét, amiből bizony hiányoznak a rendes összetevők. Jó lenne már túllépni ezen.
Borítókép: MTI/Komka Péter
