Mindössze 13 hónap van hátra a brit kilépésig. Nézzük, hol tartunk!
1.May válogatna az uniós szabályok közül
A brit kormányfő néhány területen azonnal a kukába dobná az uniós szabályozást. Ilyen például a pénzügyi szolgáltatások és az agrárszabályozás. Más területeken viszont hosszú távon is elköteleznék magukat a britek az uniós jogrend mellett. Boris Johnson külügyminiszter a közelmúltban elsősorban a feldolgozóipart hozta fel erre példaként. (Egészen pontosan a poszívókat és a hajszárítókat említette, de értjük mit szeretett volna mondani – a szerk.)
Szintén szoros maradna a londoni elképzelések szerint a kapcsolat a védelem és a biztonságpolitika terén, valamint a jövő legígéretesebb üzleti területén, az adatgyűjtésben és -elemzésben.
Brüsszelben ugyanakkor úgy vélik, nem megengedhető, hogy egy ország válogasson az uniós jogrendből, a “mindent vagy semmit” álláspontot képviselik.
2. Merkel viszont tolerálná a brit álláspontot
Brüsszel felé azonban Berlinből fújják a passzátszelet, és nagyon úgy néz ki, hogy Angela Merkel hajlik arra, hogy személyre szabott konstrukciót dolgozzanak ki a briteknek. A szoros kapcsolatok megmaradása az EU-val ugyanakkor belpolitikai nehézségekhez vezet Nagy-Britanniában. A brexit melleti kampány egyik legerőseb szlogenje, a “Vegyük vissza az ellenőrzést!” (Taking back control.) volt. A kilépés mellett voksolók arra szavaztak, hogy az Egyesült Királyságnak ne diktáljon az Európai Bíróság és a brüsszeli intézmények.
Theresa May brit miniszterelnök és Angela Merkel német kancellár sajtótájékoztatót tart a berlini kancellárián 2018. február 16-án. (MTI/AP/Markus Schreiber)
3. Írország továbbra is nagy kérdés
A tavaly decemberi tárgyalási fordulóhoz közeledve, jókora időzavarban, May megígérte, hogy a kilépés után az ír-északír határ átjárható marad. Ígéretet tett arra, hogy ha nem lesz más megoldás, akkor az Észak-Írországra vonatkozó szabályozást az uniós tagállamok, így az Írországra vonatkozó szabályozással hangolják össze. Így biztosított a határ szabad átjárása, ami a két ország közötti kereskedelem szempontjából alapvető fontosságú. Ezzel azonban a kormányfő azt sugallta, hogy az egész Egyesült Királyságra érvényes lesz ez a jogrend. Dublin folyamatosan emlékezteti Londont erre az ígéretre. Amivel az alapvető probléma az, hogy betartásának a leginkább kézenfekvő módja az, ha az Egyesült Királyság tagja marad az európai közös piacnak és a vámuniónak. Ezt azonban May már korábban is elképzelhetetlennek tartotta, hisz akkor az egész brexitnek semmi értelme nem lenne. A dolog politikai szempontból is nagyon kényes, sokan attól tartanak, hogy újra fellángolnak az északír függetlenségi törekvések. A londoni kormány erősen megosztott a kérdésben. A brexit hívei szerint az EU-párti miniszterek az erőszak kiújulástól való félelmet arra használják, hogy az országot örökre az Unióhoz kössék.
4. A brexit támogatói enyhülnek a migráció kérdésében
Boris Johnsont gyakran keményvonalasnak tekintik a brexit kérdésében, az is egyébként, de ez nem áll a migrációra. E kérdésben sokkal megengedőbb álláspontot képvisel, mint például Amber Rudd belügyminiszter. Február 14-én például a következőt nyilatkozta: “nem szeretnék felhúzni a felvonóhidat, és egész biztosan nem akarjuk elriasztani a nálunk tanuló külföldi diákokat, köztük 155 ezer kínait, akik óriási mértékben járulnak hozzá gazdaságunkhoz”.
Ugyanakkor a kormányfő még belügyminiszter korában óriási nyomás alatt volt, hogy szorítsa évi 100 ezer alá a nettó migrációt. Ez neki és utódjának sem sikerült. May úgy gondolja, hogy a referendum elsősorban a migrációról szól, beleértve ebbe az uniós tagországokból a szigetországba irányuló munkaerővándorlást is. A brit kormány így ebben a kérdésben még nem alakította ki álláspontját, ami igencsak megnehezíti a vállalkozások dolgát.
5. A Munkáspárt is állást foglal
Nem csak a kormányzó konzervatívokon, de az ellenzéki Munkáspárton is nagy a nyomás, hogy alakítsa ki vízióját a brexit utáni helyzetről. Jeremy Corbyn, a párt vezetője hagyományosan euroszkeptikus álláspontot képvisel, viszont a Labour-szavazók többségéhez hasonlóan EU-párti. Emily Thornberry, a baloldal árnyékkormányának belügyminisztere világosan fogalmazott: “az északír kérdés, vagy a vámmentes szabadkereskedelem Európával olyasmi módon képzelhető el, mint a jelenleg is érvényes vámunió”.
