„Azt vallom, hogy manapság a lehető leggyorsabban kell alkalmazkodni a környezet változásaihoz, kihasználva, hogy a mienknél sokkal nagyobb élelmiszeripari vállalatok reakcióidejét éppen a méretükből eredő tehetetlenségi erő lassítja.
Erre azt a metaforát szoktam felhozni, hogy viszonylag kisebb cégként mi motorcsónakként tudunk navigálni a nagy tankerek között. A költséghatékonyság érdekében, amikor jó áron megy egy termék alapanyaga, igyekszünk nagyobb mennyiséget rögzített áron beszerezni. De ez nem mindig ennyire egyszerű, mert például amikor alapanyagokat vásároltunk egy német cégtől, az az idő haladtával egyszerűen felmondta a szerződést. Közölte: ezen az áron már nem szállít tovább. És amikor ezt egy német partner képes megtenni egy aláírt szerződés ellenére, az már erős jelzés, hogy a világban mekkora turbulencia van” – festette le a Figyelőnek Nagy Ádám azt a kiszámíthatatlan piaci helyzetet, amelyben már szinte bármi megtörténhet.
Pedig a legendás nádudvari agrárbirodalom állattenyésztéssel foglalkozó ága, a Vörös Csillag Mgtsz hagyományaira építő, 2007-ben alakult Nádudvari Élelmiszer Kft. és elődei történetében már sok mindenre volt példa. De ilyen helyzetekre még sosem. Annak ellenére sem, hogy a 2020 óta az OTP-leány PortfoLion Zrt. Zöld Alapjához tartozó (a bank elnök-vezérigazgatója, Csányi Sándor tulajdonában lévő Bonafarm-tól minden szegmensében elkülönülten tevékenykedő) Nagisz-csoport tagjaként üzemelő Nádudvari Élelmiszer Kft. az elmúlt évtizedben is nagy változásokon ment keresztül. Ennek eredményeként vált a korábban vágóhidat, húsüzemet és még jégkrémgyárat is üzemeltetett társaság mára letisztult profilú élelmiszergyártóvá. A közel 13 milliárdos forgalmú, 330 munkavállalót foglalkoztató vállalat irányítását tavaly januárban vette át Nagy Ádám.
„A folyamatosan növekvő céget és vele a prémiummárkát a profiltisztítás után, 2007-től tudatosan és sikeresen építették az elődeim. Erre a minőségközpontú hagyományra alapozva szeretnék olyan megújulást hozni, amely a mai piaci versenyképességhez elengedhetetlen folyamatos modernizálásban, hatékonyságnövelésben csúcsosodik ki. Ennek szellemében a kollégák arra szocializálódtak mellettem, hogy mindig készen álljunk az irányváltásra: ha kell, nagyobb hangsúlyt fektetve egyes termékekre, s szükség esetén – ahogy azt most bizonyos produktumok esetében elemezzük – a leépítéstől sem riadva vissza” – fejtette ki a szakember.
Erre olykor már csak azért is szükség van, mert a Nádudvari portfóliójába nagyjából 120 termékcsalád több mint négyszázféle árucikke tartozik. Ebbe a saját márkát képviselő produktumok mellett a kereskedelmi márkás áruféleségek is beleértendők.
A cégvezető, aki a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése után a Deloitte Zrt.-nél volt adótanácsadó, majd tíz évig egy mezőgazdasági nagyvállalatot vezetett, a szakmai ars poeticájára vonatkozó kérdésre egyértelműen úgy válaszolt, hogy a pénzügyi szemlélet jelenleg is meghatározza üzleti filozófiáját.
„A kollégáim pontosan tudják, hogy nálam minden a számok alapján történik, mert a nap végén én felelek a cég eredményességéért.
A mai viszonyok között pedig azért is fontos a korábbinál erőteljesebb pénzügyi orientáció, mert a profitabilitáshoz naprakészen és abszolút pontosan látnunk kell, mi az, ami veszteséges, mi az, ami nyereséges, továbbá azt, hogy az egyes változtatásoknak milyen hatásuk van a társaság eredményére. Én ez alapján döntök, s ez határozza meg a mindennapi működésünket is. Különösen most, amikor hosszú távon tervezhetetlen időket élünk” – taglalta Nagy Ádám.
Már csak azért is, mert már tavaly megkezdődött a csomagolóanyag-drágulás, amelyet – rendkívül nagy terhet róva a cégekre – az energiaárak drámai emelkedése követett. Az idén mindezt tetézte az ukrajnai háború okozta turbulencia, amely tovább növelte az árakat és mellette a hiányt. Jellemző, hogy például márciusban a vállalat által a -gázért fizetett összeg éppen a nyolcszorosa volt az egy évvel korábbinak.
Nagy Ádám az összes negatív hatást tekintve osztja azt az élelmiszer-termelők és -kereskedők által egyre gyakrabban felvetett aggodalmat, hogy a növekvő árak mindinkább a fogyasztás csökkenéséhez vezethetnek. Szerinte mindez már középtávon is olyan piaci konszolidációt idéz elő, amely környezetben még a legnagyobb cégek sem érezhetik magukat biztonságban, ha nem lesznek képesek alkalmazkodni a folyamatosan változó körülményekhez.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható.
