Bár többnyire csak vallás- és közoktatásügyi miniszterként jegyzik, ő szorgalmasan végigjárta a hivatali ranglétrát. Jogászként 1898-ban minisztériumi osztályvezetőnek állt, volt közigazgatási bíró, egyetemi tanár, majd államtitkár Tisza István második kormányában. 1916-ban lett először országgyűlési képviselő a Nemzeti Munkapárt színeiben. 1918-ban határozottan fellépett a Károlyi Mihály-kormány tevékenysége ellen. Bethlen Istvánnal 1919 elején egy keresztény párt szervezésébe fogtak, amiért a márciusban kikiáltott Tanácsköztársaság üldözőbe vette, de a letartóztatás elől sikerült elrejtőznie.
1921 decemberében a Bethlen-kormány belügyminisztere lett. A tisztséget az 1922-es választásokig tartotta meg. Az újraválasztott Bethlen-kormányban vallás- és közoktatásügyi miniszter lett. Ezt a pozícióját tíz éven keresztül töltötte be. Közoktatás-politikáját az egységes jogosítású, de háromágúvá tagolt középiskola-rendszer megteremtése, a polgári iskola önálló középfokú iskolaként való törvényesítése, a középfokú lányoktatás reformja, illetbe tanárképzés reformja jellemezte.
Radikálisan átalakította, fejlesztette az alapfokú oktatást, a tanyavilágban három év alatt 5 ezer tanterem épült, a népiskolák egyfajta felnőttképzési és közművelődési feladatokat is elláttak. Népiskola-politikáját, a nagyarányú írástudatlanság elleni tevékenységet és a népiskolák sorának építését az az eszme vezérelte, hogy ezzel megteremtse a társadalom széles és biztos alapját, amelyre aztán bátrabban lehet építeni, számítani mind a társadalmi, mind a gazdasági fejlődés tekintetében. (Akad olyan kutató, aki szerint az iskolarendszer fejlesztése csak a levente mozgalom hátországának megteremtését biztosította, így pótolni lehetett a katonaságot, úgy, hogy abba a szigorú népszövetségi ellenőrök nem köthettek bele.)
Az oktatásfejlesztés persze rengeteg pénzbe került, de Klebelsberg rendelkezett is ezekkel a forrásokkal a megcsonkított Magyarországon.
Pécsett, Szegeden és Debrecenben egyetemi építkezéseket indított, és megteremtette a felsőoktatás korszerű keretlehetőségeit. Megalapította a Testnevelési Főiskolát. Bár személyisége és tevékenysége önmagában is megosztó volt, és bár az oktatásügyben elért eredményeit ellenfelei is elismerték, politikusi pályájának legvitatottabb eleme, hogy parlamenti bizottsági elnökként támogatta a numerus clausus törvényt, azonban annak diszkriminatív szakaszát, a felvehető hallgatók népfaji arányáról már nem szavazta meg. (A numerus clausus törvényt az hívta életre, hogy a háborúból hazatért vagy épp egyetemre igyekvő keresztény középosztálybeli fiatal férfiak azzal szembesültek: a bejutás számukra jelentősen megnehezült. A törvény népfajok szerinti felvételi arányokat szab meg, és ugyan nem szerepel benne a zsidó szó, mégis a zsidó törvények előfutáraként tekintenek rá.)
A most felújított Klebelsberg-kastély Magyarország egyik legjelentősebb kultúrtörténeti épülete. Klebelsberg számos politikust fogadott ebben a történelmi események színhelyéül szolgáló épületegyüttesben. A kastély, amelyet 1,15 milliárd forintból újított meg a magyar kormány a politikus életművét bemutató emlékhelyként és vendégházként nyitja meg kapuit. A ház egyfajta nyári lakként szolgált a család számára, állandó lakhelyként 1931-ben választották.
Klebelsberg tragikusan fiatalon, 57 évesen 1932-ben elhunyt. A kastély az 1949-es államosítást követően volt üdülő, iskola és szanatórium is, majd a rendszerváltáskor privatizálták. Az állami vagyonkezelő 2008-ban vásárolta vissza a műemléki védettségű épületet, 2013-ban döntöttek felújításáról.
