Nem látszik bonyolultnak a képlet a Jobbik jövője szempontjából: az első variáció szerint beleolvadnak a balliberális pártok szürke masszájába, a második képlet szerint visszatérnek az eredeti, radikális irányvonalhoz. Azonban mégsem ilyen egyszerű a szituáció.
Vona Gáborral kéz a kézben esett át a cukisodáson Gyöngyösi Márton, Sneider Tamás. A páros először azt gondolta, hogy társelnökként fogják vezetni a pártot. Már magában az is árulkodó volt, hogy ők ketten a baloldali, zöld, liberális szervezetekben mindennapos vezetési felállást akarták kialakítani. A társelnöki rendszer egyben üzenet is lett volna a nemzetközi tőkének: ők valóban még inkább a balra tolódást segítenék elő, sőt még azt sem tartják kizártnak, hogy a Jobbik a szétesett baloldalt végérvényesen összeroppantva teljesen elfoglalja azt az üresen hagyott politikai oldalt. A legnagyobb ellenzéki pártként akár még ez a forgatókönyv is beteljesülhet, ha Sneiderék nyerik a tisztújítást. Mindenesetre nem lenne mindennapos, hogy egy volt szkinhedvezér (Sneider), és a nemrég még előszeretettel zsidózó Gyöngyösi, mint a baloldali ellenzék egységesítőjeként tetszelegne. Végül a társelnöki vezetési módszert elvetették a Jobbikban, inkább az elnök-alelnök (elnökhelyettes) szisztémát választják.
Ebben azonban egyre nagyobb az esélye annak, hogy a tisztújításon a radikálisnak minősített, bár az elmúlt évek cukiság- és néppártosodási kampányát végigasszisztáló Toroczkai László és Dúró Dóra lesz a befutó. A csapatot Novák Előd egészíthetné ki, aki Dúró férje. Az ő becsületére legyen mondva, Vona elnöksége idején inkább lemondott a parlamenti mandátumáról, de személyesen nem segítette a bukott pártvezetést. Igaz, a felesége maradt képviselő, és mindenhez adta az arcát, de hát valamiből ugye meg kellett élni.
Ők tehát a radikális irányzat, akik azonban nagyon tétovák annak kimondásában, hogy valóban visszatérnének-e a régi Jobbikhoz. Ezt azonban viszont egyértelműen tisztázniuk kellene, hiszen egy néppárt nem lehet egyszerre radikális rétegpárt is. Ahhoz, hogy ez az egyik irányvonaluk legyen, legalább kétszer akkora szavazói bázisra lenne szükségük. Persze, ők úgy szeretnék növelni a támogatásukat, hogy a radikális szövegeket választják, csakhogy a két dolog a Jobbik mostani állapotában kizárja egymást.
A pártszakadás azonban végül egyáltalán nem kizárt. Amennyiben a “radikális” csapat nyer, nem biztos, hogy Sneiderék, tehát a frakció velük marad, és ez kölcsönös, Gyöngyösiék győzelme esetén Toroczkaiék vehetik a kalapjukat. A Jobbik kisgazdásodása tehát kódolva van a szembenállásban.
1990 és 1994 között, az első parlamenti ciklusban 36 kisgazda képviselő továbbra is kiállt az Antall-kormány mellett, míg a képviselőcsoport kisebb része ellenzékbe vonult, viszont Torgyán vezetésével elfoglalták a pártot, és kizárták a 36-okat, akik nem fogadták el a pártjuk politikáját. Éveken keresztül zajló szembenállás, pereskedés lett a vége, a párt most is csak vegetál. Lesznek-e következő ciklusban a Jobbikból kizárt "36-ok"?
Van ugyanis recept arra, hogy lehet szétverni egy pártot. Meglátjuk, hogy a Jobbik követi-e a kisgazdásodás példáját.
