Két típus létezik: a gyűjtögető és a könnyedén, mindent kihajigáló-elajándékozó ember. Én (sajnos) az előbbibe tartozom, de legalább odáig eljutottam, hogy eladni, vagy akinek valamire még jó, továbbadni nem sajnálom. A kuka tetejére kitenni annál inkább.
Szerencsés a helyzetem, mert elég nagy a pincém. Tele is van elhunyt családtagjaim kacataival, vagy olyan dolgokkal, amiket az ismerősök könyörögtek be hozzám. De jelentem, dolgozom az ügyön, hónapról hónapra fogy a készlet. El sem hinné (és sem hittem), mi mindent megvesznek az emberek. Kedvenc példám egy, az előző lakó által itthagyott retró szappangyűjtemény, AMO és társai. A feleségem ki akarta hajítani, de én nyertem. Lefotóztuk és felraktuk a Vaterára. Négyezer forintért talált gazdára!
De persze sok olyan tárgy van, ami nem igazán kell. Nem kellenek a könyvek. Sem a régi, sem az új. Semennyiért! Pár száz forintért amúgy sem éri meg a levelezés, a postázás, a személyes átvétel intézgetése meg még annyira sem. Szerintem valahol 3-5 ezer forintos érték felett kezd rentábilis lenni a használt kacataink értékesítése. Így hát mielőtt fotózok és hirdetést írok, rákeresek az adott dologra, vajon mennyit érhet. Sokszor meglepődök, akár negatívan, akár pozitívan. Szóval érdemes „ráguglizni” a kezünkbe akadó kacatokra.
Elméleti okfejtéseim viszont most profi kutatásba csapnak át, ha megnézzük a friss hírt. E szerint átlagosan közel százezer forintot kereshetnénk fölösleges dolgaink eladásával – legalábbis ez derült ki az eNET és a Vatera közös kutatásából. Elsősorban ruházati cikkeket, kütyüket, könyveket és játokokat halmozunk föl az évek során, hisz mint én is gondolom: „biztosan jók lesznek még valamire” No persze én is úgy vagyok vele, hogy egyes használt cikkeket is a neten veszem, ahol szívesen vadászgatok mások nemek értékesnek tűnő kacatai után.
Az adásvételi láz közel 3 millió embert érinthetne, de mégsem adnak-vesznek igazán. Ennyien vannak ugyanis azok, akik az otthonukban felhalmozott tárgyakat nem szokták eladni, inkább elajándékozzák vagy kidobják, esetleg őrizgetik. Haszontalanná vált holmija persze szinte minden felnőtt magyar internetezőnek van, azonban csak 44 százalékuk szokta ezeket értékesíteni. A használt tárgyak eladásának első számú színhelyévé az internet (93%) vált, az offline értékesítési csatornák iránt egyre kisebb az érdeklődés, bár a válaszadók harmadának (36%) az ismeretségi körében még gazdára talál egy-egy fölösleges holmi. (Igaz ez az ismerősi, kézen-közön eladás is jórészt mondjuk a Facebookon zajlik ma már)
Fotó: Írógép, bútorok és könyvek Budapesten, a Fővárosi Közterület-Fenntartó (FKF) Nonprofit Zrt. régi tárgyak újrahasználatát népszerűsítő központjában 2018. június 8-án. (MTI Fotó: Balogh Zoltán)
Nagy a bizonytalanság a felesleges tárgyaink összértékét illetően, ezt mutatja az is, hogy a piackutató és az online piactér felnőtt internetezőkre vonatkozóan reprezentatív felmérése1 során a hazai netezők körülbelül harmada (36%) tudta csak megbecsülni felesleges eszközeinek értékét. Ezen válaszok alapján a hazai háztartásokban nem használt eszközök összértéke átlagosan 98 ezer forint. Akik nem tudták spontán megválaszolni a kérdést, azok kategorizálva is megbecsülhették azt: a két típus összesített eredménye alapján kimondható, hogy a magyarok fele (48%) 10 001 100 000 Ft közötti összértékűnek véli felesleges tárgyait, 13 százaléka pedig több mint 100 ezer forintnyi vagyonon ül.
A megkérdezettek szerint a régiségek, antik tárgyak, festmények (69%) és a gyűjtemények (62%) értéke nő a leginkább az idő múlásával, ennek megfelelően a háztartásaikban megtalálható régiségeket, antik tárgyakat becsülték a legmagasabbra (~100 ezer Ft). Viszont ennek én határozottan ellentmondok, több év gyakorlatából tudom, hogy a régiségek nem igazán mennek, legfeljebb a közismert művészek alkotásai, de azok sem „csillagászati” árakon. A régiségeket követték mindenesetre a felmérésben a szerszámok (~58 ezer Ft); az építkezéshez, felújításhoz szükséges anyagok (~35 ezer Ft) illetve az órák és ékszerek (34 ezer Ft).
Az antik holmikat érintő megállapításommal részben vitetkozik a Vatere vezetője, Szanitter Áron. Szerinte a bár felmérésből kiderült, hogy sokak számára jelent nehézséget a tárgyak valós értékének meghatározása. Ám a vezető úgy véli, „számukra jó hír, hogy az eladási ár akár lényegesen magasabb is lehet, mint ahogy azt elsőre gondolnák.” Az viszont igaz, hogy az online értékesítési csatornákon egyszerűen képet kaphatunk arról, hogy egy adott terméktípust körülbelül milyen áron tudnánk eladni.
A háztartásokban a feleslegessé vált tárgyak általában a kopó-elromló darabok. Ezt alátámasztja, hogy a válaszadók kétharmadának szekrényében nem használt felnőttruhák, cipők, kiegészítők, illetve sportruházatok sorakoznak. Gyakoriság szempontjából ezeket követik a számítástechnikai eszközök és alkatrészek (36%); a könyvek (29%); a játékok (24%); valamint a gyermek és babaruhák; illetve a mobiltelefonok (23-23%). Hasztalanságuk fő oka, hogy nem jó a ruha mérete (52%), nem működik vagy tönkrement az eszköz (50%), illetve lecserélték modernebbre a kütyüt (47%). Darabszámot tekintve pedig könyvekből (81 db); gyermek és babaruhából (74 db) és újságból, folyóiratból, képregényből (64 db) áll a legtöbb felesleges darab rendelkezésre.
A friss kutatás szerint a felesleges tárgyakkal rendelkező netezők harmada (32%) meg szokta tartani, őrizgeti használaton kívüli tárgyait. Ennek legjellemzőbb oka az, hogy nincs szívük megválni a régi kincseiktől (66%), illetve, úgy gondolják, hogy azok biztosan jók lesznek még valamire (66%). Ezek mellett további fontos szempont, hogy többnyire úgy vélik, nem hozna számukra annyi bevételt az adásvétel, hogy megérje a vesződséget (42%).
Ugyanakkor összességében a netezők 40 százaléka állította, hogy szívesen eladja a feleslegessé vált tárgyait, és 19 százalékuk gondolja úgy, hogy vannak olyan tárgyai, amelyek eladásából jelentős extra jövedelemhez jutna. Mindemellett a válaszadók szerint a régiségek, antik tárgyak, festmények (69%) és a gyűjtemények (62%) értéke nő a leginkább az idő múlásával, vagyis ezek azok a holmik, amiket érdemes évekig őrizgetni.
A felmérés szerint a felnőtt magyar internetezők 78 százaléka vásárolt már használt terméket. A vásárlás gyakoriságát tekintve 19 százalékuk legalább havonta egyszer, harmaduk negyedévente-félévente, 42 százalékuk ennél ritkábban szokott használt terméket vásárolni.
Ma már a használt cikkek piacán is az internet dominál (60%), de az offline csatornák is jellemzőek. Piacokon, vásárokon (40%); használt tárgyakat áruló üzletekben (30%); ismerősöktől, barátoktól, családtagoktól (26%); antikváriumban (25%); garázsvásárokban pedig 8% szokott használt termékeket vásárolni. A hatalmas kínálat és az egyszerű ár-összehasonlítás mellett az online felületek további vonzereje, hogy számos ritkaságra, „igazi kincsekre” is bukkanhatunk ezeken az oldalakon.
A nemzetközi trendekhez igazodva hazánkban is egyre többen gondolkodnak környezettudatosan: a felmérésben részt vevők többsége számára kimondottan fontos a fölöslegessé vált használt termékek újrahasznosítása (68%). Emellett lényegesnek tartják, hogy megunt dolgaikat eladják vagy elajándékozzák, hogy más még tudja használni őket (63%).
Újrahasznosítási tevékenységet a válaszadók kétharmada szokott végezni: leggyakoribb a bútorok felújítása, újrafestése (38%), valamint a műanyagok újrafelhasználása (32%). Szintén kétharmadukat az is érdekelné, ha kidobásra szánt tárgyaihoz kapnának inspirációt, miként tudnák ezeket felújítani vagy újrahasznosítani. Az így újjászületett tárgyak egy részét maguk használnák tovább, egy részét pedig értékesítenék (64%), míg olyanok is akadnak, akik mindet maguk használnák tovább (26%).
„A hazai háztartásokban felhalmozott tárgyak sorsát nyomon követve a felmérés a közösségi megosztásra, vagyis a sharing economy-ra is kitért. Bár ez a trend hazánkban egyelőre kevésbé terjedt el, ugyanakkor a válaszadók többsége szerint jó ötlet (61%) a tárgyak közösségi megosztása és bizonyos területeken hasznosnak bizonyulhat, és sokan hajlandók lennének átmeneti időre megosztani tárgyaikat (59%) – mondta Kis Gergely, az eNET szakértője.
Borítófot: Régi lámpák, porcelán figurák, tálak és karórák a Petőfi Csarnoknál levő bolhapiacon. A főváros nyilvános pályázatot hirdet a Petőfi Csarnok Nonprofit Kft. által használt ingatlanok hasznosítására a közművelődési funkció megőrzésével. A bérbeadás tervezett időtartama, 2011. július 1-jétől számítva, 10 év. (MTI Fotó: Marjai János)
