Nos, ez a jó barát kínai miniszter nemcsak a jó magyar borral szeret koccintani, hanem csodálja a legújabb technológiai vívmányokat is, úgy a robotikában, mint a mezőgazdaságban. A magyarokat pedig annyira szereti, hogy elhatározta: segít a magyar gazdáknak felzárkózni a világ termelőinek élvonalába. Nem lehetetlen ez, elvégre a föld jó, a fű kövér a Kárpát-medencében, a szántóföldi növénytermesztéshez tehát az itteni adottságok kiválóak.
A kínai miniszter tudja jól, hogy ennek ellenére például a kukorica sokéves magyarországi termésátlaga hektáronként 6,2 tonna, míg Új-Zélandon 12 tonna, de 11 tonna az Egyesült Államokban, 11 tonna Chilében, és Törökországban is 9 tonna. A búzánál az ötéves hektáronkénti hozam 4,5 tonna körül alakul Magyarországon, ami alig magasabb, mint az 1970-es években, miközben az akkor szintén erről a szintről induló Franciaország már 7-8 tonnánál tart. Lehet persze a miénk sokkal jobb minőségű, csak éppen a piac azt nem fizeti meg.
Sorolhatnánk még, de nincs értelme, mert az igazság – minél jobban vájkálunk benne – bizony keserű. Mert hiába érnek el a magyar gazdák időnként valóban kiváló termelési rekordokat – mint például az elmúlt időszakban –, azzal még nem tudnak a világ élvonalába kerülni. Pedig minden agrárszakember egyetért abban, hogy fejlődni muszáj. Senki nem elégedhet meg például azzal, hogy Magyarország az elmúlt öt évben megtízszerezte mezőgazdasági kivitelét Kínába, pedig ez is szép eredmény, lássuk be.
A kínai miniszter – a magyar agrártárca vezetőjével együtt – elhatározta, hogy segít a magyar gazdáknak a termésátlagok növelésében. Nem pénzt küld a fejlesztésekre, hogy abból aztán újabb pick-up parkoljon az udvaron, hanem megadja a lehetőséget a növekedésre. Szóval Fazekas Sándor és ez a Zhi Shuping megegyeztek abban, hogy Kína megnyitja a piacát a magyar kukorica előtt. Csak győzzön a magyar gazda annyit termelni, amennyi Kínának kell! Néhány év, és nem lesz gond a hozamokkal.
Fazekas Sándor pedig a kínai kolléga előtt bizony nem rejtette véka alá: célunk, hogy újabb termékek számára szerezzük meg a piacra jutás lehetőségét. Ha ezt jól csináljuk, éléskamra szerepünk és tudástranszferünk a világban tovább erősödhet. Persze a hazai agrárirányításnak is érdemes tenni valamit azért, hogy a gazdálkodók közül minél többen felismerjék: a sikeres gazdálkodáshoz folyamatosan tanulni kell, lépést kell tartani a technológiai újdonságokkal és alkalmazni azokat. A kihívás nem kicsi, de a tét is óriási.
Borítófotó: FM Sajtóiroda
