Mint írja: „Úgy voltam vele, hogy a másfajta – immáron nem-hivatásos – közéleti szerepvállalásom jótékony harmóniában lesz majd az LMP politikájával. Nem így alakult, s ez számomra múlt szeptemberben, a werberi stratégia élesítésénél vált nagyon világossá. Ezért fokozatosan kivonultam a párt belső életéből, s tavaly szeptembertől egészen a választás napjáig – az ÁSZ-botrányt leszámítva – tartózkodtam mindenféle nyilvános pártpolitikai megnyilatkozástól is. Az utolsó csepp a pohárban: Szabó Szabolcs, a neoliberális Együtt képviselőjének csatlakozása az egykoron általam vezetett parlamenti frakcióhoz.”
Majd azzal folytatja, hogy a szabadkereskedelem előrenyomulásának, a szabad tőkeáramlás elé emelt szociális és ökológiai gátak védelme globális és nemzeti sorskérdés is egyben. Gondolatait azzal zárja: „A 2013-as újjászületésnél azt írtuk ki a képzeletbeli homlokzatra: ”Van, ami nem eladó!”. Azóta ez a jelmondat is a feledés homályába veszett. A mai napon megszüntettem tagsági jogviszonyomat az LMP-ben.”
