Minél fiatalabb valaki, annál kedvezőbben vélekedik a szocializmusról, derült ki a Gallup amerikai kutatásából. Különösen megfigyelhető ez a 18-29 évesek körében, 55 százalékuk kedvezően ítélte meg a szocializmust. A 30 és 49 év közöttieknek 37 százaléka tekintette pozitívnak, míg az idősebbek, a 50 és 64 év közöttieknek már csak huszonhét százaléka minősítette kedvezően a szocializmust.
Tehát a millenniumi nemzedéket érinti meg leginkább ez a baloldali eszme, de vajon tudnak róla eleget – erre keresi a választ cikkében a Townhall. Tudják, hogy tömeggyilkosságok, éhínség, diktatúra szegélyezi a Marx által felvázolt eszme megvalósulását? A cikk szerzője azt elemzi, mindezek ellenére mi ragadhatja meg a huszonéveseket a szocialista ideológiában. Arról nem beszél, hogy a '68-as baloldali generáció tagjai az amerikai egyetemeken is jelen vannak, kapcsolati hálózatuk stabil és kiterjedt, befolyásuk jelentős, a társadalomtudományokat erősen uralja a balos ideológia, a hallgatók elkerülhetetlenül találkoznak vele.
A fiatalok „egyenlőséget” akarnak, egyenlő bánásmódot, azonos versenyfeltételeket, arra vágynak, hogy mindenkivel tisztességesen bánjanak, szűnjön meg a rasszizmus. Szép ideák ezek, de a realitásuk erősen kétséges, hiszen sosem volt olyan korszak vagy formáció az emberi társadalmak történetében, amikor megvalósult volna ez laboratóriumokban elképzelt egyenlőség. Bármennyire is szeretnék elhitetni a baloldali társadalomtudósok, hogy a társadalmi igazságosság megvalósítható, ezt a gyakorlat nem igazolta mindeddig. Az életben vannak győztesek és vesztesek, vannak hajtós emberek és kényelmesek, van szerencse és balszerencse. Lehet ezt igazságtalannak tartani, és küzdeni az egyenlőség megvalósításáért, de még patikamérlegen sem lehet kiadagolni a mindenki számára kielégítő igazságosságot.
Amerikai cikkek sora foglalkozik azzal, hogy a fiatalok mély meggyőződéssel hiszik, magától értetődő jogosultságaik vannak, járnak nekik dolgok, és nincsen felelősségük a megszerzésükben. A kutatók szerint hisznek egy különleges jogosultságban, amit úgy lehet szemléltetni, hogy ha rosszul érzik magukat, akkor másoknak kell tenni valamit, hogy feldobják őket. Egy másik cikk szerint az Y-generáció úgy nevelkedett fel, hogy nekik joguk van ahhoz, hogy a korábbi generációk átadjanak nekik mindent. A szocializmus irreális, rózsaszín álma jól illeszkedik a fenti gondolkodási keretbe: mindenkinek jár az ingyenebéd.
Viszont ezek a szocializmusról álmodozó fiatalok mintha nem lennének tisztába az alapvető matekkal, hogy ki fizeti az ingyen ebédet. 2008-ban az Obama kampányban nagy sikere volt egy vírusvideónak, amelyben egy Peggy nevű nő arról beszélt, hogy nem kell aggódnia, ugyanis Obama fizeti majd a kocsijába az üzemanyagot, meg a jelzálogot, mert Obama vigyáz rá. Hat évvel később megkeresték, hogy fizette-e Obama a számláit, de nevetve bevallotta, hogy nem, sőt minden drágább lett, a jelzálog is.
Ezért kellene ismerni a matekot, vonják le a következtetést az amerikai szerzők. Tegyük hozzá, így nem gondolnák azt a fiatalok, hogy létezik egy ideális társadalom, ahol erőfeszítések nélkül megvalósul egy kényelmes egyenlőség és jólét, ahol „valaki” megoldja helyettük a feladataikat. Ez az utópia megbukott, ez a tény, az a tapasztalatunk, ez a tudás.
