„A 2015-ös és a 2021-es migrációs hullámra válaszul épített kerítések európai uniós megítélését hasonlítjuk össze gyorselemzésünkben” – közölte az MI. Emlékeztetnek: a magyar határzár kezdetben hevesen elutasító nemzetközi reakciókat váltott ki. Számos vezető nyugat-európai és brüsszeli politikus a kerítést önmagában kegyetlen, embertelen szimbólumnak minősítette. Orbán Viktor magyar kormányfő azon felvetését, hogy hazánk ezzel egész Európát védi, ezért az építés költségeit legalább részben EU-s forrásból kellene finanszírozni, lesöpörték az asztalról.
A gyorselemzés szerint a tavaly kirobbant bevándorlási krízisre válaszul épülő fizikai határzárak ügyében azonban már elmozdulás látszik, s egyre szélesebb körben elfogadott e kérés jogossága. „Bár áttörésről még nem beszélhetünk, az a tény, hogy a témáról immár érdemi vita folytatható, mindenképpen komoly előrelépésnek tekinthető az elmúlt évek tükrében” – fogalmaz az intézet. Felhívják a figyelmet: Lengyelország, Litvánia és Lettország is kerítésépítésbe kezdett, amióta Fehéroroszország felől megindult az „importmigránsok” beáramlása. A lengyel kormány ez év elején hivatalosan is bejelentette, hogy az ország 186 kilométeres falat fog építeni a fehérorosz határ mentén. Ezt több mint 50 ezer tonna acél felhasználásával tervezik megvalósítani.
„Amikor 2015-ben Magyarország a határvédelmi beruházásai költségeinek legalább a részleges megtérítését kérte az uniótól, arra hivatkozva, hogy egyben az egész tömb déli határát védi, süket fülekre talált. Azonban az Európai Tanácsban változik a kerítésépítés megítélése: 12 tagállam immár támogatja a költségtérítést, amelyet írásban is jeleztek az intézménynek” – írta az MI. Az intézet szerint a fizikai határzár ugyanis a teljes EU érdekét képviseli, nem pusztán azokét a tagállamokét, ahová elsőként érkeznek a migránsok. A közösség vonatkozó rendelkezése mindezeken felül a hatékony védelem érdekében kifejezetten előírja, hogy a schengeni határok oltalma végett gyakran és váratlanul kell járőrözni az átkelőhelyek közötti szakaszokon, vagyis a zöldhatáron. Mindezt azzal az indokkal, hogy folyamatosan fennálljon a tettenérés kockázata. Viszont ez azt is jelenti, hogy a határrendészek folyamatos, intenzív jelenléte állandó kiadásokkal jár.
Az MI úgy véli, a beruházási és a havi üzemeltetési költségek legalább részbeni EU-s megtérítése napjainkban is aktuális, különös tekintettel arra, hogy immár változik a hozzáállás. A tagállamok egy csoportja ‒ Magyarországot, Ausztriát, Lengyelországot, Görögországot és Litvániát beleértve ‒ kezdeményezte, hogy az unió térítse meg Vilniusnak a fehéroroszokéval közös zöldhatáron épített kerítés költségének a háromnegyedét, mintegy 150 millió eurót. Görögország pedig a Törökország felőli, északkeleti határra épített kerítésének a 60 milliós költségét szeretné kompenzáltatni Brüsszellel.
Ursula von Der Leyen, az Európai Bizottság elnöke egyelőre nem adta be a derekát a kerítésépítések költségeinek unió általi átvállalására, de az MI gyorsjelentése szerint elemzők úgy vélik, megváltozhat az álláspontja, ha tagállami részről folytatódik az erre irányuló nyomás.
