Tillmann J. A. filozófus lerántja a leplet a posztmodern és liberális hazugságokról, melyek a mohamedán vallást szépítik egy jó ideje Európában. Tagadja, hogy az a tolerancia vallása lenne, mert ennek ellenkezőjét bizonyítják az évszázados erőszakos harcok és a mai tapasztalatok. Megkérdőjelezi a vallás hitelességét, cáfolja a „minden vallás egyenértékű” posztmodern ködösítést. Feltárja, hogy a francia-német tévé az iszlám vallás idealizálásában vesz részt, az iskolákban pedig kötelezővé tették annak tanítását, míg a középkori kereszténység csak választható. Úgy találja, ideje lenne az iszlám valódi arcának megismerése, de nem a posztmodern semmitmondás és a muzulmán mesemondás szellemében.
Több jeles alkotó véleményét közli az iszlámról, míg végül összeáll egy reálisabb kép, mint amit eddig tudhattunk róla. A következőkben ezekből szemezgetünk, és nem rejtjük véka alá saját véleményünket sem.
Lévi-Strauss írta: „mert én, az európai, épp azért mert európai vagyok, úgy tekintek Mohamedre, mint aki a mi gondolkodásunk és a hozzánk legközelebb álló tanok közé állt, mint egy körtánc otromba elrontója, aki szétválasztotta Kelet és Nyugat kezét, amelynek tánc közben egymásba kellett volna kapaszkodniuk.”
Igen, ezzel teljesen és végérvényesen szétszakította a két földrészt, mert meghódítandó területként kezeli a nem muzulmán területeket, a zsidót és a keresztényt pedig elpusztítandónak mondja a Korán. Ha a sötét erő támadását látjuk „Isten népe” ellen, ez teljesen logikus. A zsidó a „választott nép”, ők az „Atyában vannak”, ők kapták az Írást, nem csoda a düh ellenük, majd a keresztények ellen, akik a „Fiúban” vannak és tovább vitték a tanítást.
Korunk a „tolerancia vallásának” mondja, és nagyszerű hasonlóságokat vél felfedezni, mint: a „három monoteista vallás”, (a zsidó, keresztény, és mohamedán), mindegyik „kinyilatkoztatáson” alapul, és „könyvvallások”. A filozófus rámutat arra, hogy mindezt népszerű médiumok, tudós szakértők, tudatlan teológusok terjesztik. Hozzátehetjük, azt a lényegi különbséget azonban elfelejtik elmondani, hogy a keresztények a Szentháromságban hisznek, és Megváltójuk van, ami egyedülálló az összes vallások közül. Ráadásul éppen ezt támadta meg a Korán, a mohamedánok könyve, valósággal meggyalázza Jézus Krisztus személyét, aki a kereszten mindnyájunkért meghalt. Sajátjaik közül is megölik azokat, akik Jézus nevét kiejtik, de halál vár azokra is, akik a Bibliát olvassák. Éppen a toleranciát gyakorolják!
Másik problematikus kérdés a „kinyilatkoztatás”. Kinyilatkoztatni Isten szokott, csakhogy Ő bizonyítékokkal is szolgál a személyét illetően. Először is kiválasztott egy egész népcsoportot, akik igazolják őt, mind a mai napig. Egy egész nép hallotta a Sínai hegy lábánál, majd próféták sora igazolta egymást és az Urat. Jézust már az Ószövetségben előre jelzik a próféták, látják a szenvedő embert, akinek „alig van emberábrázata”, úgy megkínozzák és a mi bűneinkért megölik. Ezután jön a 12 apostol, aki végigkíséri, hallgatja, lejegyzi, amiket a Mester mond. Isten nem bíz semmit a véletlenre, láthatóan bizonyítékok sorát vonultatja fel az Atya, Fiú és a Szentlélekre vonatkozóan. De vajon milyen bizonyítékkal tud szolgálni Mohamed? Hol vannak az egymást igazoló próféták és apostolok? Egyszemélyes hallomásos misztikus, akit egy barlangban meditálva megrohant egy szellem. De kitől jött a hang? Erre nincs bizonyíték, ahogyan a többi archaikus vallás esetében is egyszemélyi tapasztalatról van szó. (Krisna/Ardjuna, Buddha, Zarathusztra) Tillmann egyébként a hitelességet az imairány változásában látja meginogni. Előbb Jeruzsálem felé fordultak imádkozni, majd amikor a zsidókkal Mohamed összeveszett, mert ők jogosan nem fogadták el őt az „utolsó prófétának”, Mekka lett kijelölve és így van a mai napig, ahol egy meteoritkőhöz fordulnak. A Korán filológia szerint jórészt a Tórából, a judaista, szamaritánus, archaikus arab forrásokból, a kereszténység elemeiből áll, de az antik Alexandrosz regény hatását is kimutatták. Még hozzáteszem, el kell olvasni a hindu Krisna paradicsomát, meglepő hasonlóságot lehet találni. Franz Rosenzweig zsidó vallásfilozófus szerint „világtörténelmi plágium.”
Az „egyedülálló tolerancia” a tényekre tekintettel másként fest – írja a filozófus. Az Arte francia-német tévécsatorna reklámozza így 2001 óta, de a dolog nagyon sántít. Európa és a Római Birodalom tapasztalatai mások. Hódító törekvések jellemezték az évszázadok alatt a muszlimokat és most is hasonló céllal érkeznek Európába. Mégsem hallani a kérdésfeltevést: „Vajon a globális változások által érintett más vallások közül, miért az iszlám termeli ki magából a pusztító erőszak kirívó formáit?”. A visszatérés a valláshoz mindig a gyökerekhez való visszatérést jelenti. Mohamed esetében ez az erőszakhoz való visszatérést jelent, miután véres erőszakkal terjesztette a vallást a kezdetekben.
A kulturális relativizmus miatt nem hallunk ezekről, ahogy emiatt kozmetikázzák a statisztikákat is. Harmincmillió muszlim él Európában, de csak tizenötmillióról szólnak a tudósítások. Így vált Mohamed is bölcs, toleráns jogalkotóvá, amit keletkutatók, orientalisták és posztmodern gondolkodók terjesztettek először. Ilyen Henri de Boulainvillers filozófus „tudományos” Mohamed életrajza és Pierre Bayle filozófus írása, aki Mohamed vallásának magasrendűségéről beszélt. A világiasság és ateizmus ellenesség miatt, egyházi személyek is „szenvedésközösségről” beszéltek a karikatúra háború kapcsán. Miközben keresztény és zsidó pogromok zajlottak már a 17. században, a mai napig tartó közel-keleti keresztényüldözésről nem is beszélve. Napjainkban elhíresült Asia Bibi története, aki pakisztáni keresztény, ezért „istentelenség” vádjával elítélték, éveket töltött börtönben, majd a nemzetközi nyomás hatására felmentették, azonban élete a mai napig nincs biztonságban. Országából nem engedik ki, pedig életére törnek az „igazhitűek”.
Siegfried Kohlhammer: „Az iszlám és tolerancia” könyvének alcíme, „Egy kellemes meséről és kellemetlen tényekről” amelyben ír az iszlám valódi arcáról. Ő egyébként szélsőbaloldali, de megelégelte a baloldali „ábrándokat” az iszlámról. A nyugatiak szemében ugyanis az iszlám valami poétikus, „kellemes mese” volt még Goethénél is. A posztmodernben lett minden vallás erőszakos, ám az iszlám kellemes arcát fenntartották. Annál inkább kezdték támadni a nyugatiak bűnét a rabszolgatartást, és a keresztes hadjáratokat. Arról mindenki megfeledkezik, hogy az iszlám „szent” háború célja a tömeges rabszolgaszerzés volt a 8. században, ezzel a legnagyobb rabszolgarendszert hozták létre. A keresztes hadjárat célja pedig az iszlám hódítók által elfoglalt területek visszaszerzése volt. Ezek keresztények lakta területek voltak, Jeruzsálemben a Szent Sír és más szent helyek kerültek muzulmán kézre, ezért mentek a keresztesek. Tudni kell, hogy a muzulmánoknak, azóta is minden kettéoszlik egyik az „Iszlám háza, a másik a „Háború háza.”A szétosztás alapja, a mohamedánok és az egyéb kategória, ez utóbbi pedig elfoglalandó, és a tan erőszakosan terjesztendő. Ne feledkezzünk el Egyiptomról, mely területet a kopt keresztények lakták, majd keresztényi szeretetből befogadták a muszlimokat. Ők aztán megölték a keresztények nagy részét, a többit erőszakosan az iszlámra térítették, így ma nagyon kevés kopt keresztény él ezen a területen. Boulad atya az egyiptomi jezsuita figyelmeztet, hogy Európa is erre a sorsra jut, ha továbbra is engedi őket beáramlani területére. Kertész Imre író is figyelmeztetett: „a muzulmánok elárasztják, s majd birtokukba veszik, magyarul elpusztítják Európát, ahogyan Európa mindezt kezeli…a saját ellenségeit imádja.”
A Német Rendőrszakszervezet vezetője, Rainer Wendt azt követelte, hogy a menekülteket a jövőben vallások szerint helyezzék el, és a keresztényeket külön védelemben részesítsék, mert gyakran súlyos támadásokban van részük. A közel-keleti keresztények az elmúlt másfél évezred során komoly alávetettségbe, szolgalétbe voltak kényszerítve és atrocitások érték őket. Ám a posztmodern és neoliberális politikusok és véleményvezérek ellenállnak a kérésnek. A zöldpárti politikus W. Kretschmann kijelentette: „Emberek között nemzetiségi vagy vallási alapon nem fogunk különbséget tenni”. A haladók nem engedik a vallási, kulturális kritériumok szerinti megkülönböztetést. Tillmann azt írja, hogy a rendőrség „embersége” szólalt meg, a jogeszmény torz értelmezésének embertelenségével szemben. Az egyenlőség felfogása elferdült.
Egyes politikusok szerint az iszlám Európához tartozik. Aki ezzel nem ért egyet, ahogy a liberálisoknál lenni szokott, azt rasszistának, iszlamofóbnak nevezik, de még üldözésnek is ki vannak téve. Franciaországban nem viselik el az iszlámra és az arab országokra vonatkozó kritikát – mondta ezt 30 évvel ezelőtt Jacques Ellul. És mennyit haladtunk előre? Már megbélyegzés és börtön is jár érte. Az iszlám érinthetetlen lett, ám a keresztény jelképeket meg lehet gyalázni akár színházban, vagy a nyílt utcán.
Ez egy formája a megszállásnak. Józan ésszel véget kell vetni ennek!
