Kevesebb fizut is kapnak nőtársaim, bár nyilván megvan a szoftveretek arra, hogyan lehet két ember munkáját és teljesítményét, esetleg gondolatainak mennyiségét és minőségét minden kétséget kizáróan összemérni.
Azt is mondják, hogy minden babért ti, férfiak arattok le. Te pedig egy belső levélben leírod, hogy részben biológiai oka van annak, hogy kevés nő dolgozik a számítástechnikai iparban és lesz belőlük vezető. Értem én, hogy biológus vagy, na de hogy jössz te ehhez.
Leírsz egy ilyet, aztán az elnököd, Sundar kénytelen lemondani a vakációját, össze kell hívnia a boardot, mert a világ szégyene ez a mondat.
Meg azt is odapötyögted, szerinted nem véletlen az sem, hogy a nők többsége inkább a szociális és művészeti területeken helyezkedik el.
Hány nagy festőművész nőt tudsz felsorolni? És zeneszerzőt, karmestert? Még a fodrász meg a virágkötő világbajnokságokat is szinte mindig ti, férfiak nyeritek.
Tudod, nálunk a szerkesztőségben is sokkal több a pasi. Azt nem tudom, mennyit keresnek, de nem is érdekel, a magaméval voltam elfoglalva, amikor tárgyaltam róla.
Többen vannak a férfikollégák, jóval. Vannak hangosak és csendesebbek, macsók és szolid intellektüelek. Ma az egyik neves politológus feltöltötte nekem a kávéfőzőt, minden érdek nélkül, ilyenek vannak itt. De én speciel nem szenvedek ettől. A nőpajtásaim által szép csendben, nagy műgonddal kiépített aknamezőt például sokkal jobban utáltam, mert ha többségbe kerültünk, ott elég hamar háború tört ki, én ezt láttam. Ezt le se merted volna írni, mi?
De tudod, nagyon bírom, amikor ezek a pasik pillanatok alatt összerekják a puzzlet, ahogy hanyagul, két mondatban megvilágítják az összefüggést, a hátteret, a szélrózsa minden irányából felszedik az infókat, amire az én női agyam nem képes. Bírom, hogy mindent tudnak, vagy tudják, kitől kell megkérdezni. Sokkal humorosabbak, mint például én, pedig én még a szakdolgozatomat is a humorból írtam. Nem azért van ez így, mert egy rosszabb aggyal küldött földi pályámra a Teremtő. Nem rosszabb, csak másképp működik. Másképp működik, és ez nekem nem fáj. Nem irigylem őket, nem akarok versenyezni velük.
De bocs, hogy ilyen személyes apróságokkal zavartalak, James. Még csak annyit, hogy képzeld, itt a pasik kinyítják az ajtót, előre engednek, és csak kétféle wc van, férfi meg női, tiszta 19. század. Mivel melót mostanában nem fogsz kapni, ha rám hallgatsz, összecsomagolsz, aztán veszel egy repjegyet, és körülnézel errefelé. Csak össze ne roppanj, hogy itt zömében még normálisak vagyunk.
