Mint ismert, Soros György idén vásárolta be magát a New York Times-ba, mely folyamatosan Magyarországot és a magyar kormányt ekézi az amerikai közvéleményben. A lap cikke természetesen a CEU Bécsbe költözését is felemlegeti, csak azt hagyják ki, hogy a magyar felsőoktatási törvénynek a Soros-egyetemmel ellentétben számos másik egyetem meg tudott felelni.
A komolytalan vagdalkozás, melyből a cikk mondanivalója áll, világosan megmutatja, hogy Soros nem hagyja békén Magyarországot, minden erejét beveti a bevándorlásellenes magyar kormány ellen, akár NGO-k, akár a média útján.
Fasizmus, fasizmus és fasizmus
Ahogyan azt már megszokhattuk, a cikk tele van olyan balliberális agymenésekkel, mint „Orbán egy diktátor", „Magyarország fasiszta ország" stb. A Sargentini-jelentés zanzásított változataként is felfogható cikkben hazánkat igyekeznek lejáratni, de igazságtartalma pontosan annyi, mint amennyi a Sargentini-jelentésben volt: semmi.
A cikkben megszólalók két lehetőséget vázolnak fel az „Orbán-rendszer” leírására: az egyik, hogy Magyarországon autokrácia van, mely 21. századi eszközökkel működtet egy 20. századi diktatúrát, a másik pedig, hogy Magyarországon tombol a fasizmus, csak Gestapo nélkül.
Michael Ignitaeff, a Soros-egyetem rektorát is megszólaltatják, aki szerint Magyarországon egy 20. századi diktatúra van 21. századi eszközökkel fenntartva, sőt „egypártrendszert” is emleget.
A cikk idézi a Yale-egyetem egyik professzorát, aki egyenesen fasizmusnak nevezi az Orbán-kormány politikáját. Szerinte az Orbán-kormány csak azért nem erőszakos rendszer, mert „nincs saját Gestapo-ja”.
A magyar Pókemberként elhíresült Hadházy Ákost is megkérdezték, aki az MTVA székházában töltött élményeit azzal írta le, hogy képviselőket bántalmaztak és ezzel a „rezsim” a „dezinformáció diktatúrájából” erőszakos rendszerré vált. A hazáját Soros lapjában lejárató képviselő mászókázós akciójáról természetesen nem ír a New York Times, ahogy a szilveszteri adásokba üzembiztosan bekerülő Kunhalmi Ágnes ajtónyitogatásáról, vagy Bangóné Borbély Ildikó aljas manipulációra irányuló „k*rva erős képéről” sem. A terjedelmes cikkben Schöpflin György fideszes EP-képviselő is megszólalhatott egyetlen mondat erejéig.
A New York Times, mint „hiteles médium”
A Soros-provokátoroktól sem mentes tüntetésekkel kapcsolatban is ordasat kamuzott Soros lapja, melyről a Figyelő is beszámolt. A New York Times szerint tizenötezren vonultak utcára, mert a kormány 400 órányi túlmunkára kényszeríti az embereket, sőt a Political Capital elemzőjét, a Magyarországot bárhol, bármikor szívesen lejárató Krekó Pétert is megkérdezték, természetesen a hitelesség jegyében.
Egy francia tanulmány alapján Magyarországon nagyobb a szabadság, mint nyugaton
Ezzel szemben a francia Libertex december elején megjelent tanulmánya szerint az autoriternek bélyegzett kelet-közép-európai államokban, így hazánkban és Lengyelországban is nagyobb a sajtó- és véleményszabadság, mint a liberális demokrácia nyugat-európai bástyáiban.
A Libertex által készített tanulmány számos szempontból vizsgálta az összehasonlítani kívánt országokat, így a különböző politikai nézetekre való nyitottság, a gyűlöletbeszédet korlátozó törvények mibenléte, a bíróságok függetlensége, a kormányok hajlama a Google és Facebook cenzúrázására (ez Nyugat-Európában nagyon magas), a médiumok száma és a nyílt vita kormányzati cenzúra nélküli megtartása is az összehasonlítás tárgya volt.
A kritériumoknak leginkább az Egyesült Államok (92,1 ponttal) felel meg, melyet Dánia (81,8) és az Egyesült Királyság követ (71,3). A következő a politikailag korrekt Nyugat fekete báránya, Magyarország (69,7), melyet Olaszország (69,1). A rangsor utolsó helyére Oroszország (51,1) és a macroni Franciaország (46,4) került.
Az American Conservative összeállítása szerint Németország ugyan nem szerepel a tanulmányban, de minden valószínűség szerint a Libertex-összesítés utolsó helyére került volna, hiszen elhallgattatják az ellenzéket, vagy a valóságot. Elég csak felidézni Hans-Georg Maassen, a német belügyi hírszerzés volt vezetőjének esetét, aki szembe mert menni a bevándorláspárti Angela Merkellel, azt állítva, hogy Chemnitzben nem nácik tüntettek, s akit emiatt rövid úton el is távolítottak pozíciójából. Illetve gondolhatunk akár a kölni erőszak elhallgatására, vagy a nemrég lebukott Claas Relotiusra, aki a Spiegelnél írt kitalált történeteket a bevándorlás népszerűsítésére.
Francia- és Németországban tendencia, hogy a bevándorlást kritikával illető hangokat erősen támadják, míg az antiszemita indíttatású bűnügyeket minél inkább igyekeznek elválasztani a muszlim elkövetőktől. Az ottani média a liberális kormányokkal karöltve igyekeznek „elszigetelt esetként” beállítani a bevándorlók által elkövetett bűncselekményeket, míg a bevándorláselleneseket a szélsőségesekkel akarják összemosni. A Libertex szerint a jobboldali médiumokat gyakrabban sújtja a cenzúra, mint a multikulturalizmust hirdető baloldali-liberális sajtót.
Meglepő, hogy a lista végén szereplő Oroszországban is bizonyos szempontból sokszínűbbek a vélemények, mint Macron Franciaországában vagy a merkeli Németországban. A Libertex ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a tanulmányuk szempontjából „legszabadabb” országokban, így például Nagy-Britanniában sem akkora a szólásszabadság, mint egykor.
A politikai korrektség által gúzsba kötött nyugati országok (melyek nem mellesleg Magyarországról mondják, hogy tombol az antiszemitizmus és nincs szólásszabadság) egyre inkább elveszik saját, őslakos népüktől a szólás szabadságát az elvakult és valóságtól elrugaszkodott liberalizmus jegyében.
Várjuk, hogy a New York Times, mely a kiegyensúlyozott tájékoztatás fellegvárának szerepében tetszeleg, írjon egy legalább ennyire hosszú cikket a Libertex tanulmányáról is, melyből világosan kiderül, hogy a nyugati államoknak kell hozzánk felzárkózniuk demokrácia és szabadságjogok terén.
Borítófotó: origo.hu
