Abban a Spinóza házban vendégeskedett Karácsony Gergely, amelybe pár hónapja Vona Gábor ment canossát járni, hogy a balliberális média egyik vezérszónoka, Rangos Katalin a térdére fektetve “nevelhesse meg” az elkanászodott, de "jó útra tért" radikáljobbos politikust.
Karácsony sem érkezhetett meg éppenséggel bő mellénnyel a helyszínre. „Én vagyok az egyetlen miniszterelnök-jelölt, aki mindig vissza akar lépni valaki javára” – mondta büszkén. Ez igen! Így indul neki a választásoknak egy igazán céltudatos jövőbeli miniszterelnök. Majd, hogy még nagyobb határozottságról adjon tanúbizonyságot elárulja, amennyiben Szél Bernadett LMP-je beszáll az összefogásba szívesen visszalép az ő javára is, és „le fogok borulni a lába elé és meg fogom csókolni a lába nyomát”- teszi hozzá. Nem vicceltem, Karácsony tényleg határozott. Határozottan nem akar miniszterelnök lenni (jelölt meg pláne nem, az túl sok munka, és nem biztos, hogy kifizetődő), ezért kétségbeesetten könyörög egykori párttársának, szabadítsa meg ettől a kereszttől. Pedig régebben még erősen pártolta, hogy előválasztásban dőljön el ki legyen a baloldal közös jelöltje, de most ez igen kockázatos lenne Karácsony számára, hiszen fennállna annak a lehetősége, hogy az istenadta nép őt választaná.
A Párbeszéd és az MSZP közös jelöltje (minden valószínűség szerint, hamarosan visszalépő jelöltje) azért tett egy jobbikozó kört is. Tartva attól, hogy Vona Gábor elérzékenyültségtől párás boci szemei túlságosan meggyőzőek voltak a balliberális hallgatóság számára, a mellett kezd el érvelni, hogy Vona bizony Orbán 2.0. Itt nácizásnak már nyomát sem találjuk, van annál rosszabb is kérem: Orbán Viktor.
Már csak arra vagyok kíváncsi, amennyiben Szél Bernadett nem áll kötélnek, mikor jön el az a pont Karácsony számára, hogy ijedtében Vona Gábornak is így kezd el könyörögni.
Borítófotó: Mónus Márton/MTI
