Miben hasonlít egymásra Al Pacino, a keresztapa, és Jean-Claude Juncker?
Látszólag semmiben. Míg Juncker fizimiskájáról, megjelenéséről, különös viselkedéséről nem a camorra gyilkos világa juthat eszünkbe, sokkal inkább egy, a falu söntéséből bizonytalan léptekkel kikászálódó figura. Vagy tévedünk? Fabio De Masi, az Európai Parlament adóügyi vizsgálóbizottságának egyik alelnöke szerint igen. Szerinte Luxemburg miniszterelnökeként Juncker „Európa legnagyobb adókartelljének volt a kitervelője és keresztapja".
Így már Al Pacino sem röhögné el magát a mi tudatunkban csetlő-botló alakként, a valóságban viszont maffiafőnököket megszégyenítő Junckeren. Tizennyolc évig tartó miniszterelnöksége idején ugyanis a félmilliós "városállamát" igazi adóparadicsommá változtatta. Jó, jó, vér nem tapad a kezéhez, és lovakat sem nyakaztatott le még soha életében.
De mégis, akkor mi is történt? Juncker vezetése idején a nagyhercegség adóhivatala olyan feltételeket teremtett a világ legnagyobb multicégei számára, hogy azok a más államokban keletkezett bevételeik után Luxemburgban sokkal jobb feltételekkel adózhattak, mint azokban az országokban, ahol a valóságban működtek. Tehát euromilliárdoktól fosztották meg ezeknek az államoknak a költségvetéseit. Ez az off-shore tevékenység lényege. Ez nem sokkal azután derült ki néhány oknyomozó újságíró cikkének köszönhetően, hogy Junckert 2014-ben az Európai Unió kormányfőjének választották. Olyan uniós országok miniszterelnökei szavaztak neki a legnagyobb egyetértésben bizalmat – kivéve Magyarország és Nagy-Britannia kormányfőjét -, akiknek országát néhány év alatt Luxemburg csúnyán lehúzta.
Emberünk a héten állt (illetve ült) másodszor az illetékes adóügyes uniós vizsgálóbizottság elé. Itt a tőle nem szokványos módon, rezzenéstelen arccal hallgatta a képviselők vádjait. Nem ölelgetett, nem pofozkodott senkivel jókedvében, és nem is csókolózott a véletlenül épp szembejövő Soros Györggyel. (Őt egyelőre még teljes hódolattal fogadják Brüsszelben, és nem csak a mi emberünk puszilgatja…)
Juncker sokat morfondírozhatott azon, hogy milyen védőbeszéddel álljon elő. "Amellett vagyok, hogy az adóversenynek tisztességesnek kell lennie, noha nem mindig volt az" – fogalmazott. (Hát persze!) Elmondta, soha semmilyen ügyletben nem vett részt, egyetlen alkalommal sem tárgyalt adóügyben cégek vezetőivel. (Aha, aha!) Hozzátette: az ilyen ügyeket az adóhatóság tárgyalta, sosem a miniszterek.
Mindenki hátradőlhet, bármekkora svindler és egyben politikai analfabéta is egyszerre Juncker, soha semmilyen felelősségre vonás nem lesz ebben az ügyben sem. Csak az unió veszít egyre többször a hiteléből, az alapító atyák pedig foroghatnak a sírjukban, hogy olyan utódok teszik tönkre a munkájukat, mint Juncker és társai.
Most az uniós off-shore keresztapák ideje jött el. Ezt a szerepet még Al Pacino is megirigyelné.
