Tavaly novemberben Juhász nagy elánnal támadta Fekete-Győr Andrást, az ellenzék másik törpe minoritását, a Momentum vezetőjét. Azért gerjedt éktelen haragra, mert Fekete-Győr jelölésének tényével bátorkodott kétségbe vonni, hogy Juhász az egyedüli esélyes, egyben megfellebbezhetetlen ellenzéki induló a választókerületben.
Pokróc stílusa még Fekete-Győrnek is sok volt, és közölte, majd márciusban kiderül melyikük a népszerűbb, majd akkor dönt az esetleges visszalépésről.
És a balliberális sajtó ezután – hűen önmagához – úgy kezelte ezt a választókerületet, mintha a két jelölt az esélyes kihívója lenne a Fidesznek, sőt csak az a kérdés, hogy mennyit vernek rá a kormánypártra.
A valóság mit sem zavarta se Juhászt, se Fekete-Győrt, se a ballib médiát.
Eljött a március, és kiderült, hogy a Fidesz-KDNP indulója Hollik István 42 (!), míg Fekete-Győr 10, Juhász pedig csak 9 százalékon áll. A pofára esés tehát hatalmas, a két balliberális performansz-tüntető valóban versenyben áll egymással, csak épp a futottak még címért, nem a képviselőségért.
Dehogy kell itt nekik a másik sikeréért visszalépni, hiszen az LMP-s Csárdi Antal 13 százalékkal “hasít”, míg az MSZP-P-s V. Naszályi Márta 18 százalékon áll. A Vona Gábor Jobbik elnök híve, a vele együtt becukisodott Losonczy Pál pedig csak nyolc százalékra lenne jó az I., az V. kerületet és a VIII. és a IX. kerületek egy részét magába foglaló választókerületben.
Az élettársi kapcsolatát megsinylő Juhász arca és arroganciája azonban kicsit sem lett kisebb: most azt akarja kikényszeríteni, hogy a ballibek egy jelöltet indítsanak, ő már kész is lenne visszalépni.
Azonban a Juhászt láthatóan még Holliknál is sokkal jobban elutasítják az ellenzéki oldalon: senki nem hajlandó Juhász fenyegetőzésére beadni a derekát és visszalépni a másik javára.
Így állunk most ebben a választókerületben. Az ellenzék új és régi baloldali része is elveszítette az itt élők bizalmát. És Juhásznak ebben elévülhetetlen érdemei vannak.
