A dolgok állását részleteiben megmagyarázó agrometeorológust már Mátyás idejében is szinte nehezebben lehetett találni széles e hazában, mint fehér hollót, hát még ma. A hírfolyamokon legfeljebb átlagos napi hőmérsékletekről meg napi melegrekordokról lehet tájékozódni a metoo mellett, pedig fontos infó tud lenni az is például, hogy „Hajóvonták találkozása tilos”. Különösen, ha valaki hat darabbal – mármint hat, acélsodrony kötéllel egymáshoz kötözött uszályt húzó vontatóhajóval – veret felfelé a Dunán. Hegymenetben, stimt? Persze amikor a Szaharában – a Föld legmelegebb vidékén – havazik, Ausztráliában pedig olvadoznak a házak a 45-50 Celsius fokban, teljesen normális dolog, hogy nálunk melegrekordok dőlnek meg télvíz idején – a napokban például majdnem 20 Celsius fok volt. Lassan el is felejthetjük a vízi utat.
Ilyenkortájt a gazdák már nagyon aggódni szoktak valami miatt. Vagy a fagy jön vagy a hó, vagy a jég vagy az olvadás vagy a szél vagy vegyesen ez és az, a lényeg, hogy van neve. Nem, nem Szarumán. Legyen mondjuk: pusztító erő. Mostanában a túlságosan enyhe időjárástól tartanak a gazdálkodók. Azt mondják, a napok óta tartó tavaszias időjárás miatt rügyeznek a fák, és ha továbbra is ilyen meleg lesz, majd erős lehűlés következik, komoly károkkal kell számolniuk. Egy kertészmérnök szerint az lenne a jó, ha ez a meleg időjárás minél hamarabb véget érne, és azt követően nem lenne túl hideg. A gyümölcsösökben ugyanis már metszenek, és ha a metszésnél sok sérülést okoznak, az esetlegesen mínusz tíz fokra lehűlő levegő komoly károkat okozhat a növényeknek. S ha ez még nem lenne elég, egyebek közt elkezdett érni a repce is, s ha továbbra is ilyen meleg marad az idő, az árthat a termés minőségének – figyelmeztetnek a „gyakorló” szakemberek.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) szerint ellenben az évszakhoz képest kimagaslóan meleg januári időjárás a legtöbb növényre még nincs negatív hatással, mivel a természet ilyenkor javában „alszik”, a szőlő és a gyümölcsök is úgynevezett mélynyugalmi fázisban vannak. Hát úgy alszik a természet most, mint az erdélyi medve, amelyik megharapta a juhászt – hallom magam mögött az öreg Matula igazán feddő hangját. A Tüskevárat megíró Fekete István a Pumik odaadó szakértője volt, Bogáncs címmel egy könyvet is szentelt ennek az „okos” magyar kutyafajtának. Ha még élne, sorozatosan csuklana, annyiszor szidom – sokszor akaratlanul őrá is gondolva – az én Pumimat, aki a természet kottáját olvasva mostanában azt hiszi, hogy már tavasz van. Az elszökések és a csavargás ideje. No meg, a szerelemé.
Ezt a Pumit megállítani egyszerűen lehetetlen. Egyszerűen hülyének néz, amikor véletlenül találkozunk. Hát ennyit az alvó természetről. Legyintenék is, de lelkes emberek még eszembe juttatják azt, hogy magyar tudósok szerint a felmelegedés igenis gátolja, hogy egyre több gabonát arassunk. Most akkor kinek van igaza? A gazdának, aki a saját bőrén érez minden felhőrezdülést, a kamarai szakértőnek, aki zsigerből nyugtatja a plebst, Matula bácsinak vagy a tudósoknak? Matulát akár ki is lőhetnénk, mert Fekete Istvánnak a Pumival kapcsolatban is sikerült bakot lőnie, de inkább hagyjuk. Ő mégiscsak egy regény kitalált szereplője, így akár igaza is lehet. Különben is kezdem egy jól felszerelt bolondházban érezni magam, ahol mindenki kedvére fecseghet, leírhat bármit, holnap meg annak az ellenkezőjét.
A fent említett két magyar kutató szerint a korábbinál magasabb átlaghőmérsékleteknek jelentős szerepük van abban, hogy az árpa, a búza, a kukorica és a rozs termésátlagai stagnálnak Magyarországon és általában az egész régióban. Kérem szépen, ne feledjük, eddig más kutatók a szárazságtűrő növényfajtákat ajánlották az elsivatagosodó magyar pusztába. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy 2050-re az élelmiszerek iránti igény globális szinten várhatóan körülbelül 70 százalékkal növekszik napjainkhoz képest és jelenleg az emberiség kalóriaigényének körülbelül felét ez a néhány gabonafajta biztosítja, Trump után szabadon elkezdhetünk agyalni akár azon is, hogyan tovább.
Máris ott tartunk, hogy a szóban forgó növények termésátlagainak emelkedése a Föld egyes jelentős gabonatermő régióiban megtorpant, vagy egyenesen csökkenést mutat – komoly fejtörést okozva a globális élelmiszer-biztonság szempontjából. Az 1981-2010 közötti időszakban a vegetációs időszaki középhőmérséklet átlagának emelkedése Celsius-fokonként 9,6–14,8 százalékkal csökkentette a négy fent említett, legfontosabb gabonaféleség terméshozamait. Ez globálisan is jelentős, és arra utal, hogy a közép-európai gabonatermesztés kiemelkedően ki van téve az éghajlat melegedésének. Ezek a kutatók mindenesetre az Alföldhöz hasonló adottságú, délkelet-európai száraz síkságok aszálykitettségének csökkentésére egyik eszközként a korábbi vizes élőhelyek restaurációját javasolják.
A vizes élőhelyekkel különben semmi baj. Élőlényei a halak mellett tudvalevőleg a békák és a vízimadarak, a kacsák meg a gólyák. Amennyiben azonban továbbra is velük és az aszálytűrő vetőmagokkal foglalkozunk, ne csodálkozzunk semmin. Vegyük tudomásul, hogy ha még jobban feléled a természet, még jobban megváltozik ez a mi szép világunk. Például csapatostul lepik el majd a környéket – ahogyan annak idején Egyiptomot is – a sáskák. Úgy érzem, ezt meg is beszéltük, nemde?
Borítófotó: Sáskajárás a Negev sivatagban, az egyiptomi-izraeli határ térségében fekvő Revivimnél 2013. március 11-én. (MTI/EPA/Jim Hollander)
