Vona Gábor pártelnök mára már beláthatta, hogy óriásit hibázott augusztusi blogbejegyzésével, amikor – bizonyára a forróságtól felhevülten – nekirontott a politikailag igen csak aktív idős korosztálynak. Olyanokat írt Facebook-oldalára, hogy a nemzeti ünnepeken a “hétköznapokon kedves bácsikák és nénikék magukból kivetkőzve ugranak egymásnak, vért akarnak ontani remegő kezeikkel, ordibálnak trágárul és hörgik fel a XX. század minden traumáját.” Tetézte a blamáját a dunaújvárosi élményének leírásával, miszerint a nyugdíjasok “húzták maguk mögött a kis bevásárló kosarukat, és ne szépítsük, a szemeikben gyűlölet lobogott, a szájukból pedig a szennyvíz folyt.”
Miközben Vona magát a XXI. század politikusának tartja, amatőr politikai hibát vétett. Megírta ugyanis az ellenfél, a Fidesz-KDNP 2018-as választási szóróanyagainak és plakátjainak Jobbikot érintő részét. Ingyen és bérmentve dolgozott, már csak egy jó fotót kell hozzá választani, és kész is a Jobbikot földbe döngölő választási anyag. Nemhiába csapott le a Fidesz a Vona által leírt (!) szövegre. Azt ugyanis még kontextusba se nagyon kell helyezni, hogy az idősek – úgy általában a nyugdíjasok, nem csak a fideszesek – azt mondják: nézd már ezt a kis ficsúrt, beszólogat nekünk!
El is indult a fideszes telefonos, Vona-ellenes kampány. A kormánypártban bizonyosan rögtön bemérették Vona szavainak hatását, saját szavazóik egy részét is tudják aktivizálni, illetve a Jobbikkal nem szimpatizáló időseket is meg tudják erősíteni abban, hogy erre az agresszív, nyugdíjas-ellenes pártra, még ha valaha fel is merült bennük, soha ne szavazzanak.
A Jobbik pedig jó előre kitervelhette, hogy ez a tavasz a plakátkampányukkal, az ősz pedig a béruniós akciójukkal telik majd, és offenzív politizálással fordulnak rá a 2018-as választásokra. Azonban mindkét esetben védekezésbe szorultak. A plakátkampánnyal egy pillanat alatt magukra rántották Simicska Lajost, hiszen az ő hirdetési felületein támadták a kormányt, feltehetően jóval a piaci ár alatt. Egy milliárdos pedig csak nagyon ritkán segít egy pártnak teljesen önzetlenül.
De a jelenlegi helyzet rosszabb a tavaszinál. Ugyanis most hús-vér szavazókról van szó, akiket Vona meggondolatlanul vérig sértett. A legnagyobb problémát az jelenti a politikában, ha valakinek a saját kijelentéseit kell magyarázni, a nyugdíjasügy ennek klasszikus példája. “Nem úgy mondtam, nem azt mondtam, kijelentéseimet kiragadták a kontextusból” – ismerjük már ezeket a mondatokat. Ha viszont a pártelnök bocsánatot kér, elismeri, hogy össze-vissza beszélt (írogatott), ha pedig nem, akkor a mostani, kínos helyzetbe kerül, hetekig azzal támadják, kérjen bocsánatot. Láthatóan Vona sem bírja már nagyon idegekkel ezt a helyzetet.
Amikor viszont olyan képviselők sietnek a segítségére, mint képviselőtársa, Szilágyi György, akkor sírva futhat ki a pártszékházból. Magát a 2017-es parlamenti évkönyvbe az “Úgy nyakon b*szlak, hogy leszáll a fejed!” rétori fordulattal beíró politikus kétségkívül nem akarta mentegetni főnökét, sőt inkább elmagyarázta, hogy Vona nem csak a nyugdíjasokra gondolt “szennyvizezésével”. A Magyar Idők beszámolója szerint ezt mondta: "A Jobbik elnöke nem a nyugdíjasok egészéről beszélt, hanem arról, hogy van egy olyan jelenség, ”ami a Fidesznek köszönhetően sajnos a nyugdíjasoknál jött ki leginkább, de ez a fiatalokra, a középkorúakra és mindenkire vonatkozik.”
De akkor mi szükség volt a Jobbik néppártosodására, ha az időseket és az aktív dolgozókat is a “szemeikben gyűlölet lobogott, a szájukból pedig a szennyvíz folyt” masszájának látják? Egyáltalán, ha már mindenki a Jobbik ellensége, mi értelme van a Jobbik létének, miért, kikért politizálnak? Nem most kellene nagyon gyorsan abbahagyni az egészet?
