„Jó dolog a kegyelem, de előtte azért egy kicsit akasztunk”

Hírek
1958. június 16-án - kereken 60 esztendeje - végezték ki Nagy Imrét. Ez a per Kádár János pere volt, nem rendelte meg Moszkva, Kádár számolt le a tanúkkal. Nagy Imre mártírrá vált, az ő kivégzése emblematikus kód lett a Nyugat számára. 2018. június 15-én mutatják be a Nemzeti Emlékezet Bizottsága által létrehozott adatbázist, amelyik az 56-os megtorló gépezet fogaskerekeit szeretné végigvezetni, főleg azokra fókuszálva, ahol halálos ítélet született, ez 125 pert jelent, nyolcszáz egynéhány embert érint.

Ezeket az ítéleteket nem mind hajtották végre, sok esetben enyhítették, jó pár évvel később néhány esetben kegyelmet gyakoroltak. Magyarországon 1989-ig törvénnyel, törvényerejű rendeletekkel, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozatával, valamint esetenként egyéni kegyelmi intézkedésekkel szabadulhattak az esetek meghatározó hányadában ártatlanul felelősségre vont, ezért törvénytelenül elmarasztaltak, valamint az internáltak. A témát a VERITAS-estek sorozat harminchatodik vitáján a Veritas Intézet főigazgató-helyettese, Marinovich Endre, Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke és Zinner Tibor a Veritas Intézet levéltárának vezetője mutatták be Kegyelmezési „politika” 1945–2016 címmel.

A különböző kegyelmi intézkedések az esetek döntő többségében nem a hatalom megbocsátó jellegét, hanem annak beismerését jelentették, hogy az általa elkövetett újabb törvénytelenségek elítéltjei számára férőhelyet biztosítson. A kegyelem gyakorlására mindig valamilyen ürügyet találtak, például 1948-ban a centenáriumot, 1950-ben a felszabadulás ötödik évfordulóját.

Később a hatalom végtelen cinizmusát mutatja, hogy egyszerre engedték ki az 56-osokat és a Rákosi rendszer bűnözőit, ezzel is hangsúlyozva, hogy „középen állnak”, ne legyen soha olyan érzése a társadalomnak és a kiengedetteknek sem, hogy itt valamiféle enyhülésre lehet számítani. 1959-ben az első amnesztia rendelet megszületése után például egyszerre engedik ki Tildy Zoltánt, és Péter Gábort.

Soha nem a jogszerűség, nem az igazságszolgáltatás határozta meg kinek adnak kegyelmet, ez mindig valakinek, valakiknek szóló üzenet volt. Ennek a hátterét az MSZMP Politikai Bizottsági határozataiban, belső anyagaiban lehet nyomon követni. A nagy évfordulós várakozások mindig április 4-hez, november 7-hez kötődnek. A legtöbb embert Magyarországon 1955 ősze és 1956 tavasza között engedték ki kizárólag fogdatisztítás okából, hiszen a „friss” elítéltekkel kellett  a cellákat feltölteni.

A beszélgetésen elhangzott, hogy 1989-től egészen 2016-ig tartott, amíg megszülettek az úgynevezett semmisségi törvények, ez több mint elgondolkodtató.

 

Ezek is érdekelhetnek

További híreink