A Bazsalikomos kert először egy blog, majd saját márkás termékeinek neve lett. Hét éve szerelemprojektnek indult, de folyamatosan fejlődik.
Főállásban egy agrárcégnél dolgoztam szaktanácsadóként, majd kismamaként lettem kistermelő 2014-től. A szüleim szabadszállási földjén termett növényekből a környezetem számára már korábban is készítettem teakeverékeket, fűszersókat, pestókat – ezeket kezdtem el forgalmazni hobbiként. Illetve teák összeállításáról, fűszernövényekről workshopokat is tartottam. Amikor megszületett a második lányom, még mindig jártam piacokra árusítani és a viszonteladóimmal, kávézókkal, üzletekkel tartottam a kapcsolatot. 2018-ban, a válásom évében magánéletileg és üzletileg is mélypontra kerültem, de 2019-től legalább a számok már elindultak felfelé. Ekkor el kellett döntenem, hogy maradok-e a családi vállalkozás-kategóriánál – azaz a megtermelt alapanyagot én szárítom, morzsolom, töltöm dobozokba, címkézem, majd kiszállítom –, vagy lépek egy nagyobbat. Miután a szárított gyógynövények feldolgozása során felszálló por miatt folyamatosan tüdőgyulladással küzdöttem, egyértelművé vált, hogy szükséges a változás. A Herbatea Manufaktúra vezetőjét kerestem meg, és állapodtam meg vele abban, hogy a receptjeim alapján, ugyanabban a minőségben, de az ő infrastruktúrájukkal készítjük ezentúl a teáimat.
Megbízható forrásból, csak magyar termelőktől veszik a gyűjtött és termesztett gyógynövényeket,
ugyanígy a fekete- és a zöldteát, illetve az egzotikus fűszereket külföldről. Néhány alapanyag még tőlünk jön, de a kertünk terményeinek nagy része elmegy az általam tartott növényismereti eseményeken – ezeket az utóbbi időben az online térbe helyeztem át.
Emellett egy innovatív megoldásokat kínáló mezőgazdasági kkv-nál dolgozik marketingesként, viszont új lakhelyén, Kecskeméten is belevágott egy vállalkozásba.
Egy kézműves pékség és kávézó, illetve oktatóhely és fűszerkert beindításán dolgozunk a párommal. Az ennek helyet adó több száz éves épület felújítása zajlik éppen. Itt olyan ételekkel szeretnénk fogadni a betérőket, amelyekhez minden hozzávalót helyben, ötven kilométeren belül szerzünk be.
Fotó: Bazsalikomos kert
A levendula körül nagy a felhajtás, de szerintem új könyvének témájaként nem a hype miatt esett erre a növényre a választása.
Egyik este egyszerűen beugrott az ötlet, hogy a levenduláról kéne könyvet írnom, ami nyilván a szabadidőmből és az éjszakáimból fogja az időt elvenni – tettem rögtön hozzá magamban. Másnap felhívtam a BOOOK Kiadó vezetőjét, hátha ő beszél le róla. Ehelyett azt válaszolta, hogy nem ismer átfogó, magyar nyelvű művet a levenduláról, úgyhogy álljak neki!
Kinek szól igazából ez a könyv? Néhány fejezete kifejezetten szakmai, de a gyönyörű képanyag könnyeddé teszi.
Komoly és hobbi szinten érdeklődnek is. A kutatómunkát 1700-as, 1800-as évekbeli szövegek tanulmányozásával kezdtem, hogy bemutathassam a levendula hazai történetét. Mivel az itthoni termesztők is külföldi írásokból szedik össze a tudnivalókat, összegyűjtöttem az ismertebb fajtákat. Fontos tudnunk, hogy melyik faj él meg nálunk, milyen talajt szeret, hogyan gondozzuk. A termesztés után következik a betakarítás – a kis kerti és a nagyüzemi léptékről egyaránt írok. Összefoglaltam azt is, mire használhatjuk a háztartásban, és természetesen a receptek sem maradtak ki: a szörptől kezdve a bonyolultabb fogásokig kínálok lehetőséget arra, hogy a levendulával izgalmasabbá tegyük az ételeinket.
Feltérképeztem a piacot is: a termesztők hol találhatnak vevőket, milyen termékeket érdemes belőle készíteni: illóolajat, aromavizet…
Ehhez a fejezethez az illóolajak magyar szakértőjét, Feller Adrienne-t kértem fel lektornak. Elutaztam levendulatermesztőkhöz, és a saját történetükről kérdeztem őket. Amellett, hogy nagyon sok tippet adtak a termesztéshez, elmesélték a kudarcaikat és a sikereiket. Jó tudni például, hogy ahol nem él meg más haszonnövény, ahol nem tudunk szántóföldi növényeket termeszteni, mert rossz minőségű a talaj, vagy nincs lehetőség öntözésre, ott a levendula vígan nő. Ha valaki most találná ki, hogy tíz hektáron levendulát termesztene, mindenképp hasznos felütnie a könyvet.
Jó befektetés?
Három-négy év, mire megfelelő mennyiségű virág fejlődik, de ha ezt ki tudjuk várni, akkor akár egy hektáron is megéri kipróbálni.
Magyarország levendula nagyhatalom lehetne, mert itthon nincsenek kártevői. A bio minősítést kell csupán megszerezni ahhoz, hogy az aromaterápia, az illóolaj-kultúra reneszánsza miatt gyorsan találjunk rá keresletet. Rengeteg kutatást végeznek a felhasználásával kapcsolatban, akár az állatgyógyászatban is alkalmazható. A legtöbb gazdálkodó számára a levendula az egyik láb, amelyre támaszkodhat, és többnyire illóolajat készítve értékesíti. Lepárlójuk keveseknek van, de a könyvben több hazai bérlepárlót is felsorolok.
Sokakban ellenérzés él a levendula illatával kapcsolatban, az ízét pedig a szappanhoz hasonlítják.
Valószínűleg nem jó minőségű illóolajt próbáltak elsőre, ez nagyon gyakori. Tíz-tizenöt éve kitűnő forrásból származó terméket nehéz is volt itthon találni, pedig világviszonylatban a teafa mellett ez a legtöbbet használt fajta. Az íz kapcsán ugyanezt gondolom, érdemes kipróbálni a mai kitűnő minőségű szörpök egyikét – egy nyári napon nincs frissítőbb, mint a belőle készült hideg ital. Érdekesség, hogy a levendulának nem csak a virága, hanem a levele is ehető – ugyanúgy, mint a rozmaringnak, egy családba tartozik ez a két növény. A levelek ízvilága hasonló a virágéhoz, de kicsit gyógynövényesebb, zöldebb, citrusosabb, több ételhez is ezt használtuk a receptek összeállításánál. Persze itt kis mennyiségre kell gondolni, akár a fűszerek esetében. Például egy sütemény készítésénél a levendulavirágot vagy -levelet felmelegített vajhoz tettük hozzá, leszűrtük, és így megfőzve hihetetlen citrusos, de finoman virágos íze lett a vajnak, ezt kevertük a tésztához. Szeretném, ha séfeket is inspirálna a könyv, mert a levendulában rengeteg kihasználatlan gasztronómiai lehetőség rejtőzik.
A teljes interjú a Figyelő hetilap 46. számában jelent meg.
(A borítóképen: Beh Mariann)
