Úgy látszik, a szaúdi hercegek a hatalmi harcaik közepette is nagy gondot fordítanak a műgyűjtésre, nyilván különösen fontos számukra egy Jézus-ábrázolás, mivel rekordösszeget, 450 millió dollárt fizetnek ki érte az árverező Christie’s-nek. Igaz, a vevőként beazonosított Bader hercegnek egyelőre nincsen semmiféle gyűjtői múltja, ahogy a vagyonának eredete sem ismert a New York Times szerint. Viszont a szakértők úgy vélik, a valódi vásárlót a koronaherceg, Mohammed bin Szalman körül kell keresni. Bader herceg felajánlotta az egyösszegű kifizetést, de az árverező cég hat havi részletet állapított meg a váratlanul magas összegre való tekintettel. A királyi család Szalman-ága irányította már évtizedek óta a szaudi Kutatási és Marketing Csoportot, amely lapokat is ad ki. Ennek lett most az elnöke Bader herceg, aki már több energetikai, turisztikai vállalkozásban érdekelt a koronahercegi családdal együtt.
Leonardo 1506 és 1513 között festhette a képet, valószínűleg XII. Lajos francia király számára. A kép sorsa nehezen követhető az évszázadok viharaiban, arról van dokumentum, hogy szerepelt I. Károly angol király gyűjteményében 1649-ben. Modern kori nyomát először 1900-ban találjuk, egy brit gyűjtőnél bukkan fel, majd 1958-ban 45 millió fontért cserélt gazdát egy árverésen.
Az évszázadok alatt sikertelen restaurálásokon is átesett a remekmű, eredete is kétségessé vált a dilettáns javítgatások miatt, míg végül 2005-ben megvásárolta egy művészeti befektetőkből álló konzorcium, rendbehozatta, eredetét igazoltatta. Később egy orosz oligarchánál tűnik fel, aki 127,5 millió dollárért vásárolta meg egy svájci ügynöktől. De hamar kiderült, hogy a svájci komolyan lehúzta Ribolovljevet, az AS Monaco tulajdonosát, aki jogi útra is terelte az üzletet. Érdekes adalék, hogy az orosz floridai otthonát Trumptól vette. De egy szava se lehet, ha még most is ő volt az eladó, mert az arab vásárló merészen licitált. Hogy a kép elérte-e a csúcsárat, hogy lehet-e még egyszer ennyiért eladni, arra pillanatnyilag senki sem tudja a választ.
De vajon egyetlen közgyűjteménynek sem érte volna meg, hogy birtokába kerüljün ez a rendkívül értékes festmény? Azt egy ideje már tudjuk, hogy az arab olajmonarchiák befektetői kedve igen nagy, nem sokat tétováznak, ha ikonikus nyugati vállalatokat, sportklubokat vásárolhatnak meg.
Talán nem ördögtől való a kérdés, jó-e, ha a piac annyira szabad, hogy semmi egyéb szempontot nem érvenyesítünk, csak a fizetőképességet. De azon is érdemes elmorfondírozni, van-e baj azzal, hogy az európai keresztény kultúrához kapcsolodó kulturális kincseket egy dúsgazdag muszlim állam múzeuma őrzi? Hogy gondos őrzői lesznek, azt senki sem vitatja. Az már komolyabb kérdés, hogy a vétellel mi a szándékuk. Leonardot venni nyilván presztízsértékű vásárlás, melyik múzeum ne örülne egy ilyen beszerzésnek. Hogy Jézus portréját akarják-e nézegetni az Emirátusokban élők, arról már nem vagyok meggyőződve, de nyilván nagy turisztikai vonzerőt is jelent a gazdag nyugati turistáknak.
Ahogy a New York Times szerzője is írja, a vásárlás azért is ellentmondásos, mert Jézus megváltóként történő ábrázolás sérti a muszlim hívők érzékenységét, az ő hitük szerint Jézus csak egy próféta. De a muszlim vallási előírások szerint szentségtörés a próféta ábrázolása.
A motivációról tehát csak találgatni lehet, nyilván nem ok nélkül költenek rekordösszegeket az arab hercegek műkincsekre, azzal valami céljuk is van. Hogy ez csak egy portfolió építése, a hatalom demonstrálása, vagy egy kultúrharc, amely része az iszlám térhódításának, azt majd az idő eldönti.
Borítófotó: MTI/EPA/Andy Rain
