2010 és 2020 között 430 ezren vándoroltak el Magyarországról, a visszavándorlások száma pedig 198 ezer körül alakult ugyanebben az időintervallumban
– derül ki abból a tanulmányból, ami a Központi Statisztikai Hivatal Demográfia című népességtudományi folyóiratában jelent meg.
2020-ban a Magyarországról történő kivándorlások száma 18 ezer körül alakult, a korábbi években tapasztalható 37-51 ezer fős kivándorlásokhoz képest, a visszavándorlók száma 2020-ban 26 ezer fő volt.
A magyarok földrajzi mobilitásáról készült elemzés a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) tajszám nyilvántartása alapján készült.
Most Ausztria és Németország az elsődleges célország
2019-ben a 37 ezer fős kivándorlás mellett, közel 30 ezeren választották ismét állandó lakóhelyül Magyarországot. A tanulmány szerint az évtized elején, a kivándorlások intenzív szakaszában távozók fele máig nem tért vissza, a külföldön élő magyarok számának folyamatos növekedése pedig az évtized második felétől kezdve lehetővé tette a folyamatos visszaáramlásokat a hosszabb idő óta külföldön élők köréből is.
Az évtized végére Nagy-Britannia sokat vesztett népszerűségéből a kivándorlók között, ígymostanra Németország és Ausztria tekinthetők a legfőbb célországoknak
– írják.
Az Európai Unióhoz (EU) történt csatlakozás után a fokozatosan feloldott munkaerő-piaci korlátozások miatt és a 2008-as gazdasági válság miatt az intenzív elvándorlás volt jellemző a magyar munkavállalókra, amely az évtized közepére csökkenni kezdett. Ezzel párhuzamosan a visszavándorlások száma folyamatosan emelkedett 2010 és 2020 között, az utóbbi években a visszavándorlások száma megelőzte a kivándorlásokét.
Minden ötödik kivándorló 2019-ben hazatért
A tanulmány szerint ameddig 2010-ben a kivándorlások csupán 9 százaléka végződött egy éven belüli visszatéréssel, addig ez az arány 2019-ben már 21 százalék volt. Megjegyzik: hogy bár a rövid távú mobilitások aránya növekedett a migrációs folyamatokban résztvevők körében, számuk 2017-től csökkenésnek indult, amely a kivándorlások számának általános visszaesésével magyarázható.
2018-ban a kivándorlók 17 százaléka, 2019-ben 20 százaléka, 2020-ban pedig már 23 százaléka töltött hosszabb-rövidebb időt külföldön az adott évet megelőzően is. 2019-ben az egy évnél rövidebb időtartamú kivándorlások fele 49 százaléka Ausztriába irányult, miközben az Egyesült Királyságba és Németországba való vándorlás jelentősen visszaszorult. Míg 2015-ben a rövid távra kivándorlók 29 százaléka választotta Németországot, 2019-ben azonban már csak 21 százalékuk.
Kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy a kivándorlók milyen arányban térnek haza ténylegesen.
Az OECD becslése szerint a kivándorlók 20–50 százaléka a kivándorlást követő öt évben hazatér vagy továbbköltözik egy másik országba.
2010 és 2013 között kivándorlók fele 2020 végéig még nem költözött vissza Magyarországra, további 14 százalék pedig egy egyszeri hosszabb idejű, legalább 5 éves külföldi tartózkodást követően tért haza.
A 2010-ben kivándorolt családok 55 százaléka külföldön rendezkedett be
A három fő célország közül az Egyesült Királyságba vándorlókra volt leginkább jellemző a tartós külföldön maradás: az ide költözők 51 százaléka 2020 végéig még nem tért vissza, 19 százalékuk pedig 5 évi tartózkodást követően vagyis többségében 2016 után, a visszavándorlási trend megugrásakor költözött haza.
Egyértelműen kirajzolódik, hogy az évtized elején kivándorolt családok magasabb arányban maradtak külföldön, mint az egyedül útnak indulók: azok a 30 évnél idősebb korcsoportokba tartozó személyek, akik a velük egy háztartásban élő társukkal együtt vándoroltak ki, más csoportoknál magasabb arányban, 55 százalékban döntöttek úgy, hogy legalábbis 2020-ig bezárólag nem térnek haza.
Ennél is árulkodóbb azonban, hogy a gyermekként kivándorlók – akik feltehetőleg szüleikkel együtt költöztek – 71 százaléka még mindig külföldön él, eszerint a kivándorló gyermekes családok jellemzően új életet kezdtek külföldön.
(Borítókép: Bors / Knap Zoltán)
