A Hetek legfrissebb számában arról olvashatunk alapos összefoglalást, miképpen volt képes Izrael zsidó lakossága eljutni onnan, hogy a palesztinok „demográfiai bombája” szorongatta őket, oda, hogy 2015-re a zsidó népesség termékenységi rátája elérte, sőt meg is haladta az arab lakosságét.
A hetilap cikke szerint Izraelben húsz évvel ezelőtt, 1998-ban mind a szakmai műhelyek, mind a meghatározó sajtóorgánumok demográfiai katasztrófát vetítettek előre a zsidó népesség körében. A zsidó gyermekek születése ugyanis nagymértékben csökkent, míg az arab lakosság termékenységi rátája nagyságrendekkel nagyobb volt. Ezért sokan úgy vélték, benne van a pakliban, hogy a zsidó többség pár évtizeden belül kisebbséggé válik az országban. Ahogy már fentebb kiderült, a baljóslat nem vált valóra.
A Hetek megjegyzi, hogy egy országban a népesség szinten tartásához a termékenységi rátának el kell érnie a 2,1-et. ha egy társadalom e szint alatt teljesít – amennyiben a bevándorlás ezt nem ellensúlyozza – népességfogyásról kell beszélni. Ugyan az alijázás (Izrael államba történő zsidó bevándorlás) máig létezik, a cikk nem ezt jelöli meg a demográfiai katasztrófától való megmenekülés fő okaként. Mint írják: az izraeli zsidó nők körében a termékenységi ráta az 1996-ban mért 2,6-ról 2015-re 3,1-re nőtt.
De minek köszönhető, hogy a zsidók azóta is biztosan őrzik többségüket Izraelben? Mint azt a Hetek is megemlíti, a modern társadalmakban a születések száma évtizedek óta szinte mindenhol csökken, az iskolázottság és a jövedelmi szintek pedig fordítottan arányosak a születések számával. Általában. Merthogy az izraeli zsidók termékenységi rátájának növekedésében az ultraortodox családok mellett a középosztálybeli nők is komoly szerepet vállaltak. Vagyis ez a növekedés az izraeli társadalom minden szegmensét áthatotta, abból minden társadalmi réteg kivette a részét – összegez a Hetek. Hogyan sikerült mindez?
A cikk szerint a szakértők elsősorban egy kulturális jelenségben látják az okokat: abban, hogy az izraeli zsidók rendkívül családcentrikusak, és nagyon sikeresen tudják az egyéni ambíciókat a családi-közösségi célokkal összeegyeztetni. E mellett a Hetek azt is megemlíti, hogy az országban világszínvonalúak a termékenységi kezelések, amelyeket az állam ráadásul bőkezűen támogat.
A nyugati civilizáció emberének agyát régóta mossák családellenes üzenetekkel, közben pedig egyre többször hivatkoznak a csökkenő gyermekvállalási kedvre, amikor a mellett kell érvelni, miért jó a bevándorlás. Nyilvánvaló, hogy a középosztály, a képzettebb rétegek bevonása nélkül nem lehet megállítani a demográfiai tél terjedését. D ők állítólag nem szeretnének gyerekeket.
Ez Magyarországon azért nem teljesen van így. A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom az EMMI támogatásával még tavaly készített országos, reprezentatív kutatást az egyetemisták között a témában. A felmérés szerint a magyar egyetemisták családcentrikusak és házasságpártiak, valamint legalább két gyereket szeretnének. A legtöbben az első gyereket 25-30 éves koruk között vállalnák.
Jól látható tehát, hogy nem muszáj mindenképpen a bevándorláshoz ragaszkodni. Főleg úgy nem, hogy Európát a nagyarányú afrikai és közel-keleti migráció azzal fenyegeti, hogy véglegesen és visszafordíthatatlanul megváltoztatja az itteni életet. Ahogy Izrael példáján azt is láthatjuk: nem lehetetlen elérni, hogy a középosztály tagjai is sokgyerekes családokban éljenek. Márpedig a magyar egyetemisták java is erre vágyik, akikről a magyar kormány sem mondott le.
Hiszen a legújabb hírek szerint immáron a családi otthonteremtési kedvezmény több mint 90 ezer család otthonteremtését támogatta, és 45 ezer gyermekvállalását segítette. És ez csak egy intézkedés a sok közül.
Borítófotó: Orbán Viktor miniszterelnök és Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök sajtónyilatkozatot tesz megbeszélésüket követően Jeruzsálemben 2018. július 19-én (MTI/Koszticsák Szilárd).
