Gulyás korábban a tőle természetes hatalmas hévvel lengette be a az ellenzék passzív ellenállását, polgári engedetlenségét, amennyiben a Fidesz nem fogadja el a választási törvénytervezetüket. Nem meglepő módon, az illetékes parlamenti bizottság napirendre sem vette a javaslatot.
Mindenki elkönyvelte, hogy Gulyásék a deáki rezisztenciához hasonló eszközhöz nyúlnak, nem fizetnek adót, nem vesznek részt a választásokon, vagy valami ilyesmi. De nem, a bomba ma robbant.
Mindenki kapaszkodjon meg: a fárasztó polgári engedetlenség helyett inkább beméretik a 106 egyéni körzetet, hogy ki is legyen az ellenzéki jelölt! Az előválasztás ötlete tehát nem halt meg, csak átalakult.
És hogy miből végzik majd a felmérést? Hát persze, hogy adományokból.
Remek ötlet, ez eddig senkinek nem jutott az eszébe. Az ellenzéki spin-doctorok alaposan kitettek magukért, sokat dolgozhattak az ötleten. Csak arról feledkezett meg Gulyás, hogy ezzel ő is legitimálja azt a választási törvényt, amely ellen tavasz óta tüntetésekkel, Agóra-állítással, az ellenzéki kiegyezés megteremtésével, közös törvénytervezet létrehozásával fogcsikorgatva, fáradságot nem ismerve küzdött, és felvette a harcot az “orbáni önkénnyel”. Mára azonban kiderült, az “igazságtalan” és “antidemokratikus” választási törvény mégis elfogadható.
Ez lett a forradalmi hevületből: először polgári engedetlenség, majd közvélemény-kutatás.
Csak maradt a kérdés, hogy vajon kit mérnek majd be? Az ellenzéki pártok még jelöltekben sem tudtak megegyezni, egy-két civil önjelölt és a Momentum indulói mellett egy körzetben sem lehet még semmit tudni, hogy ki is indul. A közvélemény-kutató cégeknek minden tudásukra szükségük lesz ahhoz, hogy elvégezzék a lehetetlennek tűnő feladatot.
Borítókép: MTI/Mónus Márton
