Vasárnap kezdődött el a svájci Davosban a Világgazdasági Fórum, amelyen a pandémia kezdete óta most először vesznek részt személyesen is a világ vezető gazdasági döntéshozói és politikusai. A csütörtökig tartó rendezvénysorozaton a legfőbb téma a globalizáció vége.
Az orosz-ukrán háború, a pandémia, a beszállítói láncok megszakadása, a kínálati sokkok által okozott infláció, az erre adandó jegybanki válaszok és a gyorsan romló gazdasági kilátások jegyében telik a konferencia. “A kínai-amerikai szembenállást csak fokozta a koronavírus járvány. Az orosz-ukrán háború pedig már valóban abba az irányba mutat, hogy szétszakadozik a globális kereskedelem” – mondta José Manuel Barroso, a Goldman Sachs International elnöke, az Európai Bizottság korábbi elnöke a Financial Timesnak. A globalizáció lelassult, egyes vélemények szerint visszájára is fordult. A beszállítói és alapanyag ellátási problémák miatt egyre több globális cég alakítja át üzleti modelljét, igyekeznek minél szűkebbre húzni beszállítói körüket, alapanyag beszerzéseiket és termelésüket. Ez azonban azt jelenti, hogy a globalizáció által kínált költségelőny, az olcsóbb alapanyagok beszerzése, az olcsóbb munkaerő kihasználása elvész, vagyis hosszú távon is magasabb inflációs környezetre kell számítani.
A geopolitikai helyzet ma a befektetések központi kérdése. Az alacsony infláció és mélyponton lévő kamatszint időszakának vége – mondta Charles Kaye, a Warburg Pincus befektetési bank vezérigazgatója. “Nearshoring, onshoring, reshoring” – ezek mostanában a legdivatosabb kifejezések az üzleti világban, mindegyik arra utal, hogy a gyártók és a szolgáltatók igyekeznek mindent elkövetni annak érdekében, hogy termelésük, szolgáltatásaik folyamatosak legyenek.
Christopher Weber, a Takeda, Ázsia egyik legnagyobb gyógyszergyártója vezérigazgatója szerint vége annak az időszaknak, amikor az alacsonyabb költségszint érdekében a multik kiszervezték termelési, szolgáltatási folyamataikat. A japán gyógyszergyár “továbbra is keresi a növekedési lehetőségeket a világpiacon, főleg Kínában, de elsődleges célja az, hogy megtalálja a globalizáció fenntartható formáját. Kockázatmentesíteni kell a beszállítói láncokat. Leegyszerűsítés lenne azt mondani, hogy vége a globalizációnak, de az biztos, hogy abban a formájában, ahogy ez a kifejezés az emberek gondolataiban jelen van, nem érvényes többé. A világ nem lapos, az akadályok nélküli kereskedelemnek vége” – mondta Weber.
Átalakulóban van a luxuscikkek gyártóinak stratégiája is. Eddig az volt a jellemző, hogy a turizmusra alapozva minél szélesebb értékesítési hálózatot alakítsanak ki. Ez most változóban van, a londoni, párizsi vagy milánói luxusüzletek kénytelenek egyre inkább a helyi kereslethez alkalmazkodni. Az “acting globally”, vagyis a gondolkodj, cselekedj globális méretekben elvét felváltotta az “acting locally”, vagyis a fókuszálj a helyi körülményekre szemlélete.
Dominik Asam, az Airbus pénzügyi vezetője szerint a modellváltásnak súlyos inflációs ára lesz. “Az elmúlt évtizedekben a termelékenység javulását a globalizáció vitte előre. Ha ez rövid idő alatt a visszájára fordul, akkor felhajtja az inflációt és elhúzódó recesszióhoz vezethet”. A pénzügyi szakember szerint ennek elkerülése érdekében minden lehetséges eszközt meg kell ragadnia a világ vezetőinek. Ez azonban nem könnyű, mint arra Barroso felhívta a figyelmet a G20, a legfejlettebb államok gazdasági szövetsége a jelenlegi helyzetben korántsem olyan egységes és együttműködő, mint például a 2008-as pénzügyi válság során volt. Ez érthető is, hiszen az egyes államok politikai vezetése egyszerre szembesül a geopolitikai válságokkal – mint például az orosz-ukrán háború -, és a helyben kezelendő krízisekkel, mint a pandémia.
Joachim Nagel, a német jegybank elnöke szerint a “3D”, vagyis a deglobalizáció, a dekarbonizáció, valamint a demográfia (az elöregedő társadalmak) tartósan erős inflációs nyomást idéznek elő.
Borítókép: Dursun Aydemir / Anadolu Agency / AFP
