Bauer Tamás tiszta szívvel tette le a garast Ukrajna érdekei mellett Magyarországgal és a kisebbségi magyarokkal szemben. Az SZDSZ, majd a DK politikusa egy írást jegyez, amelyben jogi érvekkel áll ki a nacionalista tobzódástól mára megvakult és vagdalkozó Ukrajnáért.Igen, mert a mi balosaink már csak ilyenek: itthon folyamatosan fasizmust és nácikat látnak a magyarokban, de például az ukránok, vagy a románok nacionalizmusa, az ottani magyarok kirekesztése, nyelvhasználatának korlátozása soha, egy cseppet sem zavarta még őket.
Persze, mondhatnánk, hogy a körmös, ÁVH-s Bauer fiával ne foglalkozzunk. Én is tudom, hogy erre a szerencsétlen flótásra nem kell sok szót pazarolni, de mégis, ezt a radikális magyargyűlöletet sokan osztják a baloldalon. Nem csak az utcán a kisrádiót a fülüknél tartó és centrumszatyorral közlekedő svájci sapkás öreg Bauerek tartoznak ebbe a körbe, hiszen parlamenti képviselettel is rendelkeznek. A Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció artikulálja a nézeteiket, konkrétan például a kettős állampolgárság megszüntetését.
Fotó: Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke
És azt se felejtsük el, hogy ez a mára szerencsére összezsugorodott magyarellenes banda a rendszerváltás előtt negyvenöt, majd utána MSZP-SZDSZ néven 12 (!) évig volt hatalmon. Ők árulták el a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazást, az elszakított területeken élő magyarságot, amikor ellenük uszítottak minden csatornán.
Ők azok, akik mindig valamilyen idegen érdeket szolgálnak, 1990 előtt Moszkva, utána meg Berlin, Párizs, Washington és Brüsszel lett számukra a parancsosztogató bázis. Ők azok, akik Pozsonyra, Bukarestre, Belgrádra, Kijevre mindig úgy tekintettek, hogy csak nehogy megbántsuk az érzékenységüket, csak nehogy megzavarjuk az országaik fennhatósága alá került magyarok elnyomását.
És még most is közöttünk vannak és mérgezik a közéletet.
Azután is, hogy a nemzeti kormány ajvékolásuk, pattogásuk ellenére kettős állampolgárságot adott magyar nemzettársainknak.
Az Orbán-kormány csupán azt adta vissza ezeknek a magyaroknak, amitől a ballibek által mindig is istenített Nyugat az I., majd a II. világháború után is megfosztotta őket. A magyar állampolgárság ugyanis nem a magyar kabinet kegygyakorlása, az ugyanis jár nekik. OIyan természetes ez, mint a levegővétel.
A Bauer által is sokszor hivatkozott „európai értékekkel”, emberi és kisebbségi jogokkal akkor vajon mi történt, amikor Magyarországot és a magyarságot a XX. században többször is tönkretették? Amikor színmagyar területeket szakítottak el tőlünk (érdemes megvizsgálni Teleki Pál etnikai térképét 1920-ból – a szerk.), amikor a magyarságot kiszolgáltatták az ellenségeinknek, családokat szakított szét, életeket nyomorítottak meg? Akkor mit mondott ki a folyamatosan citált nemzetközi jog, amikor magyarokat öltek halomra a román és a szerb nacionalisták?
A balliberálisoknak Magyarország száz évvel ezelőtt kezdődött tönkretétele esetében ezek nem fontos ügyek.
De ezen ne csodálkozzunk, hiszen a politikai (és családi) felmenőik akkor is inkább a hazaárulást választották, mint a magyar nemzet melletti kiállást. A magyar baloldal szemlátomást képtelen a megújulásra, a szellemi nihilizmusuk és politikai analfabétizmusuk társul a nemzeten kívüliséggel. Ez a legrosszabb elegy.
De miért csodálkoznak, hogy senki sem kíváncsi rájuk?
