Siamak Morsadegh szerint Iránban sokkal jobb az élet, mint ahogy azt a legtöbben elképzelik. A zsidók elismert kisebbségnek számítanak, szabadon gyakorolhatják vallásukat. Teheránban több mint 20 zsinagóga és legalább 5 kóser hentes található. Európa néhány országában az állati jogokra hivatkozva betiltották a kóser mészárszékeket, Iránban nem.
Általánosságban nézve – mondja a vezető – Iránban mindig is jobb volt a zsidók helyzete, mint Európában. Iránban soha nem volt olyan időszak, amikor vallási, faji, vagy nyelvi szempontból egységes lett volna az ország, így nagyfokú tolerancia alakult ki. A zsidók és a muszlimok respektálják egymást, ugyanakkor tisztában vannak a különbségekkel is. A zsidók és más közösségek közötti vegyes házasságok aránya Iránban a legalacsonyabb a világon, kevesebb, mint 0,1 százalék.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a zsidók elkülönülten élnének. “Gazdasági kapcsolataink is vannak, a legjobb barátaim muszlimok” – nyilatkozta Siamak Morsadegh. “Egy zsidó kórházban dolgozom, de a személyzet és a betegek 95 százaléka muszlim” – tette hozzá. A kórházban szigorúan tilos a páciensek vallásáról, etnikai hovatartozásáról érdeklődni. Az épület homlokzatára a Tóra egyik legfontosabb mondata van felírva: más emberekkel bánj úgy, mint saját magaddal.
Az iráni törvények ugyanakkor korlátozzák a zsidók jogait. Így például nem viselhetnek bírói, vagy magas rangú politikai tisztséget. A kisebbségi lét okoz néhány problémát – teszi hozzá a vezető. A gazdasági válság nyomán számos iráni vesztette el a munkáját, s a zsidók számára még nehezebb a helyzet. A jogi szabályozás következtében például nem szolgálhatnak a hadsereg adminisztrációjában, egyszerű katonák lehetnek csupán. Próbálnak ezen változtatni, ám ez nem megy egyik napról a másikra. Az egyik legnagyobb eredményük ezen a téren az volt, hogy az állami iskolába járó zsidó gyerekeknek immár nem kötelező bemenniük szombatonként, ha meg akarják tartani az ünnepet. Márpedig sokan szeretnék ezt, hiszen az iráni zsidók az ortodox hitelveket követik.
Az 1979-es iszlám forradalmat követően számos zsidó elmenekült az országból. Önök miért nem? – hangzott a DW riporterének kérdése. Akkoriban sok muszlim is elhagyta az országot. A zsidóknak könnyebb volt az emigráció, sokan léptek erre az útra. “Én azonban iráni vagyok, héberül imádkozom, beszélek angolul, de perzsa módra gondolkodom. Erős különbség van nemzetiség és vallás között, a kettő nem áll ellentétben egymással. Izraelbe menni számomra nem volt opció. Az az elképzelés ugyanis, hogy a zsidóknak egy meghatározott helyen szabad csak élniük abban a gondolatban gyökerezik, hogy mi mások vagyunk, mint a többi ember. Én azonban azt gondolom, hogy egyenlőek vagyunk.
Az iráni törvények tiltják, hogy egy állampolgár bármilyen kapcsolatot tartson Izraellel. A vallási tanítások – mondja a vezető – előírják, hogy minden zsidónak tiszteletben kell tartania annak az országnak a törvényeit, amelyben él. Zsidónak lenni nem jelenti azt, hogy valaki cionista is lenne. Számos olyan zsidó él a világon, aki erősen kritizálja az izraeli kormány és a hadsereg tevékenységét. Zsidónak lenni azt jelenti, hogy engedelmeskednünk kell a Tóra és a Talmud tanításainak. Ártatlan emberek meggyilkolása nem szerepel Mózes tanításai között. Zsidóként nem tudjuk elfogadni Izrael viselkedését: az politikai, nem pedig vallási tevékenység. Személy szerint azt gondolom, hogy a zsidóknak, mint a világ legnagyobb népirtása elszenvedőinek több empátiával kellene viseltetniük a palesztin nép iránt.
Mit gondolnak arról, hogy Mahmud Ahmedinezsád iráni elnök tagadja a Holokausztot? – kérdezte a DW riportere. Nem értünk egyet az elnökkel – hangzott a válasz -, és meg is mondtuk ezt neki. Egyébként Ahmedinezsád nem tagadta a Holokausztot, hanem megkérdőjelezte azt, de persze ezt sem tudjuk elfogadni. Ez azonban nem érinti a mindennapi életünket. A kórházunk például Ahmedinezsád elnökké választása után kezdett el állami támogatást kapni. Az elnök Izrael-ellenes, nem pedig zsidóellenes. Elnöksége alatt nem változott a hagyományos felállás: a legfőbb vezető Ali Hámenei ajatollah, a törvénykezés kereteit pedig az alkotmány biztosítja.
