A Párizs közelében, a fővárostól északra, Saint-Denisben található székesegyház a kora középkor, pontosabban 877 óta volt a francia királyok temetkezőhelye. Egészen addig, amíg sírjaikat a haladó eszmék élharcosai a francia forradalom idején egy szép napon úgy fel nem dúlták, hogy azokat többé nem lehetett különválasztani. A székesegyház, melyet a forradalom idején tönkretettek és gabonaraktárnak használtak, később helyreállították, ma újra működő, katolikus templom.
A barbár cselekedetre, a nemzeti kegyhely újabb, váratlan és tömeges lerohanására 2018 március 18-án, vasárnap került sor. Az ürügyet a bevándorlási törvénytervezet elleni tiltakozás szolgáltatta. A gyalázatos akcióban szélsőbaloldali aktivistaként francia állampolgárok is részt vettek. A székesegyházat már 2002-ben is megszállták a profin követelőző illegális bevándorlók, ám annak az akciónak még nem volt polgárháborús színezete. Olyannyira övezte zavart csend, majd magyarázkodás a most, márciusban történteket, hogy az eset megszervezése, majd eltusolása példaértékűnek mondható. Leírása belekerülhet a Soros György tőkebűvészhez bizonyára nem köthető „segítő” szervezetek által a bevándorló csoportoknak osztogatott, csinos kis füzetecskékbe, ezzel a címmel: „Így rohanj le egy székesegyházat”.
A sipítozó, fenyegető csőcselék, melynek számát a hatóságok 80-ra, a szervezők 150-re teszik, valósággal ellepte a bejáratot. Az őrjöngők egyikét őrizetbe vette a rendőrség, mely csak nagy erőkkel kivonulva lett úrrá a helyzeten. Nem mellékes, hogy az esti szentmise elmaradt. Az egyik videómegosztó oldal, mely szerint minderre már eleve egy szertartás idején került sor, a facebookon felvételt tett közzé, íme:
Szellemesen oldotta meg a kényes tabutéma közlésének problémáját a sudouest.fr című francia regionális orgánum. Mivel Marine Le Pen, a Nemzeti Front elnöke megszólalt, nyugtalanságát fejezve ki a történtek miatt, a lap annak ürügyén idézi föl a történteket, hogy a politikust szólaltatja meg. A nagy, színes fotón a székesegyház pártsemlegesen derűs portréja látható napfényben, jól öltözött polgárokkal. Nyoma sincs a fent látott, szörnyű csőcseléknek.
Egy rendőrautó fotóját nagyban és a tüntetőkét kicsiben már megkockáztatja a Le Parisien, ahol egy egyházfi elmondja, hogy csak kiabálás volt, de más aztán semmi.
Ellentmondásosnak látja a megmozdulást és homlokát csendben ráncolja a bocsánatkérően keresztény LaCroix, kérve egyben, hogy fizessünk elő.
Van olyan orgánum is, amely elmagyarázza az avatatlanoknak, miként kell a történteket haladó szemlélettel elemezni.
És így tovább. Utóbbi két helyen már nem nagyon van képi ábrázolás. A helyszíni, ijesztő, hangos felvételtől eljutunk vegytiszta, polkorrekt elemzésig. A végére már szinte szégyelli magát, akinek csak megfordul a fejében, hogy valami huncutságot követtek el ezek a magasan kvalifikált, jogaikért bátran küzdő, reménybeli európai polgárok.
