Muszlim nők viszont azt állítják: ugyanannyi joguk van eldönteni mit vehetnek fel, mit mondhatnak, mint társadalmuk férfi tagjainak. Csakhogy ez nem így van. A valóság az, hogy az iszlám csak egy nemet ismer el: a férfit, a nők pedig afféle kiegészítők – írja a The Salisbury Review újságírója, Jane Kelly.
Kelly London Acton Vale nevű városrészén lakott egészen három évvel ezelőttig. Elmondása szerint 15 év alatt a kerület a fehér munkásosztály otthonából egy hatalmas iszlám közösséggé vált. Amíg ott élt egy dolog azonban feltűnt neki: az utcán, boltokban és úgy a közösségi életben ritkák a nők, mint a fehér holló. Az újságíró börtöntanárként is dolgozott, ahol rengeteg fiatallal találkozott, akiknek nő rokonait nagyon ritkán látta, beszélni pedig sosem volt lehetősége velük.
Mivel a környék lakossági összetétele változott, ezért megváltozott a városrész kinézete is. Eltűntek a kisboltok, hentesek, zöldségesek és mindenütt halal boltok nyíltak. Kelly néha betért ezekbe, de mindig negatív diszkrimináció érte.
Egyrészt nőket még a boltokban sem nagyon látott, másrészt szó szerint levegőnek nézték a fiatal eladók. Elmesélt egy történetet is, amikor egy mögötte álló férfit előbb szolgált ki az eladó.
Nemcsak emiatt hagyta el a környéket az újságíró, hanem azért is amilyenné váltak az épületek. Arrafelé húzták fel ugyanis a Fahad Királyi Akadémiát, Szaúd-arábiai pénzből, amely intézetnek kétezer feladatgyűjteményét rendelte vissza a brit oktatási hivatal, mivel gyűlöletre nevelte a diákokat. Nem mellesleg ebben az intézetben tanulnak Abu Hamza és Abu Qatada, Bin Láden egykori európai embereinek gyermekei is. Az már csak ha a tortán, hogy a lányok az iskolában teljesen elszeparálva vesznek részt az oktatásban.
Kelly cikke végén arra a következtetsére jut, ha Európában az iszlám győz, annak nemcsak a muszlim nők, hanem minden nő a vesztese lesz.
