A videón egy férfi, aki nőnek képzeli magát (nem, szándékosan nem használom azt az idióta szót, ahogy ő nevezi saját magát), genderérzékenyítő mesekönyvekkel propagálja a saját identitászavarának elfogadását.
Lévén, hogy nemzetiségi oviba jártam, nekem a közösségi foglalkozásokon jobbára sváb dalokat tanítottak. De az még a középkori Magyarországon volt ('90-es évek). Lehet, hogy ezért tartom visszataszítónak transzik kisgyerekeknek prezentált ripacskodását. Még egy generáció nem nőhet fel úgy, hogy tagjai hozzám hasonló kirekesztőkké váljanak, így hát elébe kell menni a dolgoknak, és ahelyett, hogy az identitászavaros embereknek propagálnák a pszichiátriai segítséget, inkább a gyerekekből kell minél korábban kiölni a normalitásra való igényt.
És csak úgy mellékesen, még azt is meg lehet nekik magyarázni, hogy bármivé válhatnak, ha akarnak. Harci helikopterré vagy gyümölccsé a Jogobellában, tényleg bármivé. Nincsenek határok! De ez már megint egy másik, ám ezzel szorosan összefüggő téma…
Ki tudja, lehet, hogy egyszer még a pedofilok is bejárnak majd az óvodákba és kellően megérzékenyítik a kis csöppségeket, mondván: ne haragudjanak, ha egy felnőtt megrontja őket, mert az illető nem tehet a hajlamairól. Elvégre már azok a “haladó” hangok is megjelentek, akik a pedofilokat akarják mentegetni, innen ez a rémkép már nem is esik olyan távol.
Borítófotó: culturela.org
