Trump elnök adócsökkentési javaslatcsomagja éppen az amerikai törvényhozás előtt van, így a honatyáknak talán nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk egy múlt havi hírre. E szerint Soros György 18 milliárd dollárt csoportosított át az általa ellenőrzött alapítványba. Ez a pénz így mindörökre eltűnt az amerikai adóhatóság elől (Internal Revenue Service, IRS). A tranzakció az amerikai történelem talán legnagyobb adózási trükkje volt, ugyanakkor se a bal-, se a jobboldalon nem hitelesek a felhördülések.
Egy igazi adórefrom azon alapul, hogy minden jövedelem után egyszer, de csakis egyszer fizessen adót annak tulajdonosa. Az után az összeg után, amelyet Soros az Open Society Foundations nevű alapítványához csatornázott át, egyetlen cent adót sem fizetett. Ezek a milliárdok megúszták a tőkenövekény adót és az ingatlanadót is.
Az amerikai jogszabályok szerint ha valaki adózatlan eszközöket juttat egy magánalapítványnak, akkor annak piaci értéke 20 százalékával csökkentheti saját adóalapját is – egészen öt évig. Így az adományozó két szinten is mentesül az adózási kötelezettség alól.
Az adományozónak megvan a lehetősége arra is, hogy az alapítványnak juttatott pénz felett ellenőrzést gyakoroljon – évekig, akár évtizedekig is. Az alapítvány simán megteheti, hogy mondjuk dollárban hatszámjegyű fizetésért alkalmazza az adományozó rokonait, családtagjait.
Az amerikai törvényhozásnak meg kellene szüntetnie az efféle adóelkerülési technikákat. A szupergazdagok kedvelt módszere ez az adóelkerülésre. Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója például részvényeinek 99 százalékát, durván 70 milliárd dollárt ruházott át magánalapítványára, amelyet a családja ellenőriz. Bill Gates és Warren Buffet körülbelül 30 milliárd dollárt folyattak be a Bill and Melinda Gates Foundationbe. Ilyen vagyonnal nem is lehet csodálkozni azon, ha a szervezet 500 millió dollárt költött egy több hektáros területen elhelyezkedő, 1 500 munkavállalónak helyt adó irodakomplexumra Seattle városában. Ezt neveznénk jótékonykodásnak?
Szó sincs arról, hogy megkérdőjeleznénk a milliárdosok azon jogát, hogy arra költsék a pénzüket, amire akarják. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a Kongresszus nem engedheti, hogy a gazdagok és a politikai befolyással rendelkezők arra használják magánalapítványaikat, hogy elkerüljék az adózást.
Így jöhet létre az az anomália, hogy a legtöbbet kereső egy százalék kifizeti a 23 százalékos progresszív adót, viszont a legtöbbet kereső 0,001 ezrelék csupán 18 százalékot fizet. Warren Buffett például előszeretettel hangoztatja, hogy a rá vonatkozó adókulcs alacsonyabb, mint ami alapján a titkárnője fizet. Buffett azt javasolta, hogy a Kongresszus emelje a tőkenövekény adóját. Ez álszent viselkedés. Hiába emelné a törvényhozás akár 50 százalékra a tőkenövekény-adót, ha Buffettnek továbbra is megvan a lehetősége arra, hogy magánalapítványokhoz mentse ki a vagyonát.
Nem szabad persze megfeledkezi arról sem, hogy a milliárdosok magánalapítványai fontos és jelentős valódi jótékonykodást is végeznek. Ilyenek például a rák- vagy a malária kutatásokra fordított dollármilliárdok, vagy a természeti csapások áldozatainak megsegítésére fordított összegek.
Ugyanakkor Soros és például Michael Bloomberg (New York volt polgármestere) arra használják magánalapítványaikat, hogy a kormányzatnál lobbizzanak, például a magasabb minimálbérért, a fegyvertartás korlátozásáért, az egységes egészségbiztosításért, vagy a szén-dioxid-kibocsátást terhelő adó bevezetéséért. Az ilyen típusú harcos filantrópia képes aláásni a szabad vállalkozáson alapuló amerikai modellt.
A Kongresszus döntéshozóinak mérlegelnie kell ezeket az érveket. Mert hogy néznek a választóik szemébe, ha a szupergazdagok kiskapuit nyitva hagyják, ugyanakkor a jelenlegi adójavaslatban korlátozzák a középosztály adókedvezményeit? A problémára nagyon egyszerű megoldás lenne, ha a Kongresszus vagyonadót vetne ki minden egymilliárd dollárnál nagyobb összegre, ami valamilyen “jótékonysági” vagy magánalapítványhoz vándorol. Az így befolyó összegből akár csökkenteni is lehetne a mindenki másra vonatkozó tőkenövekedési adót.
A honatyáknak mérlegelniük kell azt is, hogy vajon jó-e Amerikának, hogy az adórendszer támogatja a dinasztikus családi alapítványokat. Ha a jelenleg ide vándorló dollármilliárdokat megadóztatják, akkor lehetővé válna a mindenkire kiterjedő adócsökkentés, ami mobilizálná az amerikai gazdaságot.
