A hitelmoratórium hatására részben hibernált állapotba került követeléskezelői piac számára nagy kérdőjeleket rejt, jelentős változásokat hozhat a felfüggesztés vége – fejtette ki a Figyelőnek Bódizs Kornél, aki szerint a konszolidáció ezen a piacon is természetes folyamat. A rendszerváltozás idején alapított, a követeléskezelési piac egyik meghatározó szereplőjévé vált InHold Zrt. tulajdonosi köre ezért látott fantáziát abban, hogy 2016-ban, amikor a Sigma Faktoring Zrt. eladásra kínálta a portfólióját, a teljes cég megvásárlására tegyen ajánlatot, s azt önálló pénzügyi vállalkozásként üzemeltesse tovább.
„A Sigma Faktoring Zrt. az egyik legrégebbi, jó nevű követelésvásárló pénzügyi vállalkozása volt, ráadásul olyan típusú közüzemi követelések kezelésében szerzett széles körű tapasztalatot, amelyek arányát az InHold éppen akkortájt növelte meg. A mindenre kiterjedő átvilágítás arra is rámutatott, hogy a cég elsősorban a megbízásos követeléskezelésre helyezte a hangsúlyt, ami további lehetőségeket jelentett számunkra, akiknek a megvásárolt követelések piacán volt nagy tapasztalatunk addigra. Az akvizíciót követően komoly hangsúlyt fektettünk a meglévő állomány szegmentálására, a piac saját tapasztalataink szerinti feltérképezésére és az erre építő követeléskezelési technikák alkalmazására. Sok munkába telt, amíg a szervezeti, az informatikai, a nyilvántartási és a hatósági engedélyezési, valamint a pénzügyi oldalról is növekedési pályára állítottuk a céget, de már az első évben markáns növekedést tudtunk elérni. Azóta pedig számottevően bővítettük a tavaly már 170 millió forintos nyereséget elért társaság bevételeit” – elemzett a vezérigazgató. Elmondta: társaságuk jelenleg kizárólag lejárt követeléseket vásárol, de már készülnek arra, hogy pár hónapon belül hitelekkel és lízingtermékkel, aktív faktoringgal is kibővítsék a tevékenységüket.
A sikerben szerinte annak is szerepe volt, hogy a 2008-as globális gazdasági válságból azt a hosszú távú tanulságot szűrték le, hogy
miközben egy pénzügyi vállalkozásnak is szüksége van külső finanszírozásra a hatékony forráskihasználáshoz, mindig szem előtt kell tartani: az alacsony kamatok korszaka nem tart örökké, a finanszírozást stabil és tervezhető alapokra szükséges helyezni.
A nagy válság azt is megmutatta, mennyire fontos a követelések dokumentáltsága, a dokumentumok minősége és rendelkezésre állása, valamint a belső folyamatok hatékony szervezése
„A megfelelő tőkeellátottság azért is fontos, mert a pénzintézetek, a közüzemi szolgáltatók olyan anonim pályázatokon hirdetik meg a lejárt tartozású követeléscsomagot, ahol a több milliárdot is elérheti az értékhatár. Ráadásul egy-egy követeléscsomag több év alatt térül meg, és ezalatt a követeléskezelés, valamint a jogi eljárások – különösen a végrehajtás folyamatosan növekvő – költségeit is finanszírozni kell. Megbízható piaci szereplőként bejáratott banki refinanszírozási lehetőségeink vannak, de a saját erő és a refinanszírozás helyes kombinálása – magyarul a saját és az idegen tőke egészséges aránya – így is kulcskérdés” – taglalta a szakember.
Bódizs Kornél két közhiedelmet is eloszlatott. Elmondta:
rég volt már, amikor a követeléskezelők rendkívül nyomott áron jutottak egy lejárt követeléshez.
E piac növekedése és modernizálása mellett a pénzintézetek, a közüzemi szolgáltatók is tanultak tőlük, s fejlesztették a belső rendszereiket. Csupán azokat a lejárt követeléseket értékesítik, amelyeket már csak pluszerőfeszítéssel tudnának behajtani, és ezeket is elsősorban aukciókon adják el, olyan árat szabva, hogy a követeléskezelők a sikeres behajtás végén is maximum egy számjegyű belső megtérülési rátákkal kalkulálhatnak. A versenyelőnyt ezért a hatékony kommunikáció és a specialistáikra alapozó szakmai munka mellett a fegyelmezett költséggazdálkodás jelentheti. Szavai szerint ezért sem állja meg a helyét az, hogy a követeléskezelők mindenáron a végrehajtásban érdekeltek, hiszen annak jelentős költségvonzata is az ő nyereségüket csökkentené.
„A Sigma Faktoring azért is tud hosszú távon gondolkodni, mert mindig a kölcsönösen előnyös megállapodások kialakítására törekedtünk. Soha nem azon volt a hangsúly, hogy lenullázzuk az ügyfelet, hanem azon, hogy aki hajlandó az együttműködésre, azzal az anyagi lehetőségeit figyelembe véve megállapodjunk a reális fizetési megoldásokban” – emelte ki a vezérigazgató.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható!
