A Hungarikum Bizottság legújabb döntése értelmében a hungarikum gyűjteményébe került a magyar gulyásleves, a pálos rend és a hollóházi porcelán. Az indoklás szerint a gulyásleves világszerte ismert magyar ételként jelentős hatást gyakorol a vendéglátásra és a turizmusra, a pálos rend csaknem nyolc évszázada meghatározó szerepet tölt be a magyar nemzet történelmében és kultúrájában, a 240 éves hollóházi porcelán pedig sokszínű, egyedi forma- és dekorvilágának köszönheti az elismerést.
Nekem ennél bizony egyszerűbb – ámde személyesebb – indokaim vannak. A gulyáslevest egyszerűen csak szeretem, ilyenkor télvíz idején különösen jót tesz az a férfiúi gyomornak. Én speciel csipetkével eszem, ha csak tehetem, és nem érdekel különösebben az, hogy milyen recepttel került be a hungarikumok közé – úgyis őrölt csípős paprikával bolondítom meg, és így kínálom külföldi barátaimnak is mindig. A pálos rend nekem nem nyolc évszázadot és kultúrát jelent, még csak nem is a Pilis csodálatos csakráját – vagy mijét –, hanem a magyar kereszténység vagy a keresztény magyarság – olyan ez a szórendbeli lüktetés, mint a motoros rendőr meg a rendőrmotoros, csak éppen a hasonlat sántít, de rettenetest – egyik drágakövét. Igazán örülök annak, hogy az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetes remete rend gellérthegyi otthonában – ahogyan a Pilisben is – nem egyszer az én lábam is a nyomukban léphetett. A hollóházi porcelánt csak messziről csodálom. Akinek kicsi gyerekei vannak, annak nem kell magyaráznom, miért óvakodom a közelükbe engedni a törékeny tárgyakat. Aki pedig járt már a Füzéri vár szomszédságában elterülő Hollókőn, az megérezhette azt a küzdelmet is, ami az ottani életre jellemző. Az idén 240 éves Hollóházi Porcelángyár pedig nem véletlenül kapta meg ez évben a Magyar Termék Nagydíjat, a Hűség díját.
A Magyar Értéktár a csíksomlyói pünkösdi búcsúval, a magyar népmesék rajzfilmsorozattal, a vert csipkével és a gemenci gímszarvassal bővült az illetékes testület döntése értelmében. A keresztény vallásokon átívelő csíksomlyói búcsú a magyarság kiemelkedő közösségi eseményeként a nemzet összetartozását fejezi ki, a magyar népmesék sorozat népi kulturális hagyományokat közvetít, a csipkeverés generációk munkájának köszönhetően máig meghatározó jelentőségű érték, míg a gemenci gímszarvas, mint a vadászati turizmushoz kapcsolódó idegenforgalmi látványosság került be a Magyar Értéktárba. Azt nem tudhatom, hogy Csíksomlyóra eljutok-e valaha, azt viszont igen, hogy a magyar népmesék rajzfilmjei nézhetőek, jól megrajzolt varázsvilágukat gyerekek és felnőttek egyaránt szeretik. Kiskunhalasra pedig – vessenek meg, de nekem a vert csipkéről az édesanyám csipkéi után ez az emlék jut rögtön az eszembe – kedves és rendes emberek, a polgármester és egy iskolaigazgatónő is várnak vissza: az ottani csipkemúzeumba. A gemenci szarvasoknak is jó a helyük az értéktárban, mert muszály vigyáznunk rájuk. Régen, még egy másik életemben írtam cikket róluk, hogy amerikai májmétely tizedelheti őket, ha fertőzött csigákat habzsolnak a Szigetközben.
A hungarikum törvény alapján pedig a hungarikumok és más nemzeti értékek kiemelt állami figyelemre – szükség esetén akár szakmai vagy jogi segítségre is – számíthatnak, valamint pénzügyi támogatásban részesülhetnek a hungarikum alap keretéből. A mostani bővítéssel a hungarikumok száma 70-re, a Magyar Értéktárban szereplő értékek száma 161-re nőtt.
Borítófotó: Népviseletbe öltözött gyerekek kóstolják a gulyást a 15. Nemzetközi Gulyásfesztiválon Szolnokon 2013. szeptember 7-én. (MTI Fotó: Bugány János)
