Botka miniszterelnök-jelöltségéről való lemondásával végleg lezárult az a szemlélet az MSZP-n belül, hogy akár még a Jobbikkal is érdemes összefogni a kormányváltás érdekében. A párt szombati választmányi ülésén Molnár Gyula pártelnök kijelentette, még csak nem is tárgyalnak a Jobbikkal. Ráadásul a régóta cukisodó radikális párt újra szélsőjobboldali lett, az MSZP-s szóhasználatban: „Horn Gyula pártja nem tárgyal szélsőjobboldali pártokkal” – fogalmazott Molnár.
Korábban Botka liberális tanácsadóinak az volt az álláspontja, hogy vidéken inkább a Jobbikkal kellene egyezkedni és nem a DK-val. Az már régóta látszott, hogy az MSZP és a Jobbik nyilvánosan nem nagyon támadták egymást, az együttműködést vidéken pedig úgy képzelték el, hogy ahol a Jobbik erős jelöltetket állított volna ott a szocialisták direkt gyenge, esélytelen jelölteket indítanak. Az MSZP-sekk nagy részének viszont ez nem tetszett, mert ők inkább Gyurcsányban látták legfőbb szövetségesüket.
Molnár Gyula ugyancsak a szombati választmányi ülésen mondta el, “vissza lehet térni mindenkinek a fészkére. A keselyűknek nem kell tovább keringeni fölöttünk”, az MSZP pedig kész arra, hogy visszaszerezze azok bizalmát, akik az elmúlt időszakban úgy érezték, a szocialista párt az együttműködés akadálya. Hiller István, az MSZP választmányának elnöke arról számolt be, hogy a választmány ülésén döntő többségben voltak azok, akik széles körű együttműködést akarnak a demokratikus ellenzéki pártokkal.
Tehát a „nem szabad finnyáskodni” jelszóval fémjelzett stratégia határozatlan időre felfüggesztésre került a szocialistáknál. Régi közhely a választási matekban, hogy a szavazóbázisokat egy koalíció esetén nem lehet csak úgy összeadni. A koalíciós partner lehetséges, hogy több szavazót ábrándít ki, mint amennyit hoz magával, ezért mindig van némi rizikó is a választási együttműködésekben. Pedig a legtöbben, akik a Jobbikkal való összefogást propagálták, pont a választási matekra hivatkoztak.
Az MSZP a hétvégén eldöntötte, hogy nem ezt a homályos irányba vezető utat választja. Mi történhetett? A pártvezetés attól kezdett el félni, hogy a túl nagy nyitottság a Jobbik felé csak népszerűsíteni fogja Vonáékat a saját szavazóik körében. Vona is gondolt erre, ezért is tett közzé egy nyílt levelet Facebook-oldalán, amelyben a baloldali szavazóknak tolja a piros biciklit. A szocialisták ezt már nem hagyhatták annyiban, újra vetélytársként kezdték el kezelni a Jobbikot.
Csintalan Sándort nem csak a megbízhatatlan személyisége miatt kosarazták ki, hanem azért is, mert ő is a Jobbikkal való együttműködést indítványozta. Az MSZP végül nem fogadta el a rádiós műsorvezető segítségét, hogy „megcsinálja a céget”, de úgy tűnik egy ötletét azért mégis felhasználták. Csintalan abban az interjúban, amiben bejelentette szívesen lenne az MSZP elnöke, többször is „Horn Gyula pártjának” nevezte az MSZP-t. Érdekes módon, Molnár szombaton ugyanezeket a szavakat használta. Nehéz eldönteni, hogy Csintalan véletlenül adta az ötletet a szocialistáknak, vagy direkt sugallta nekik, hogy így emlegessék saját pártjukat, mindenesetre az valószínű, hogy Molnár tudatosan fogalmazott így.
Úgy látszik, Molnárék nemhogy nem akarják, hogy a Jobbik tovább szalámizza őket, de vissza is szeretnék szerezni rég elvesztett szavazóikat. Ez az egész história viszont megint csak azt bizonyítja, hogy az ellenzéki pártok csupán azzal vannak elfoglalva, hogy egymás támogatottságát lopkodják. Ráadásul az MSZP ezzel azt is megüzente, végleg letettek arról, hogy újabb társadalmi rétegek felé nyissanak.
Nekik most a túlélés a tét, és ha sikerül a klasszikus szavazótáborukat egyben tartaniuk, talán túl is élnek még egy ideig. De ennél nagyobb reményük szemmel láthatóan nincs.
