Az elmúlt évek legsikeresebb filmjei mind tele voltak pumpálva digitális trükkökkel: ezek nélkül úgy tűnik szinte lehetetlen több száz milliós sikerfilmeket forgatni, épp ezért is meglepő, hogy a művészekkel, akik a virtuális látványért felelnek az amerikai filmipar igen csak rosszul bánik.
Az egyik leghírhedtebb eset a Rhythm & Hues-é: a trükkcég már csődbe ment mire megkapta az Oscar-díjat a Pi életéért. Hogy mindez, hogy fordulhatott elő? A történet rendszerint azzal kezdődik, hogy a stúdió benyújt egy tervezetet a trükkcégnek, melyben feltüntetik, hogy nagyjából mit szeretnének vászonra vinni. Ez alapján a tech-guruk pedig kiszámolják, hogy hány emberre, munkaórára és tőkére van szükség a megvalósításhoz.
A probléma rendszerint akkor kezdődik, amikor már hónapok óta javában zajlik a munka: a rendező egyszer csak közli, hogy újabb akció-jeleneteket, látványos háttérkompozíciókat szeretne vagy kiderül, hogy egy szereplő, akit eredetileg egy elmaszkolt színész játszott volna számítógéppel fog elkészülni. Aztán ahogy közeledik a premier napja egyre több embernek támad új ötlete: a producerek, a stúdió vagy sokszor maga a PR-os részleg is kitalál valamit, aminek feltétlenül szerepelnie kell a filmben.
A Harry Potter filmeken is dolgozó Martin Gabriel, aki 18 év után hagyta maga mögött Hollywoodot azt mondja: a stúdiók azt hiszik, hogy a trükk készítés csak gombok nyomogatásából áll és nem veszik tudomásul, hogy a fotorealisztikus effektek elkészítéséhez magasfokú tudás szükséges.
Mindenesetre a forgatások végén befutó plusz igények miatt a cégek egy rakás projektből veszteségesen jönnek ki, mégse mernek nemet mondani. Az amerikaiak ugyanis egyre többször kiszervezik a trükk-készítést érintő munkákat mondjuk Ázsiába vagy Európába. Az érintett vállalatok ezért inkább abban reménykednek, hogy a film legalább jól fog mutatni a portfóliójukban a többi megbízásuk pedig majd átlendíti őket az anyagi nehézségeken. Addig is igyekeznek a beosztottak juttatásain spórolni például azzal, hogy nem adnak nekik betegbiztosítást, vagy nem fizetik meg a túlóráikat.
Borítókép: MTI/EPA/Paul Buck