“…a bornak nem csak íze, illata és szesztartalma van,
hanem mindenek fölött szelleme is.”
Márai Sándor
Szinte alig volt üres szék a hiánypótló kötet bemutatóján a budapesti Urban Betyár Étteremben, olyan szép számban gyűltek össze az érdeklődők Mikulás napjának estéjén.
Font Sándor, az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnöke köszöntőbeszédében kiemelte: a 2018-as év különleges a borászat szempontjából, hiszen az elmúlt 10 évhez képest rekordmennyiségű, mintegy 3,8-4 millió hektoliter bort készítettek Magyarországon. Különösen ilyenkor fontos egy olyan kötet megjelenése, amelynek célja, hogy a bor megismerését és fogyasztását népszerűsítse.
Az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnöke a tévhitek eloszlatása végett beszédében többször hangsúlyozta, hogy napi egy-két deciliter jó minőségi bor elfogyasztása kifejezetten egészséges. Bizonyára ültek a hallgatóságban szép számmal, akik szívesen elkezdtek volna alkudozni, hogy legalább felkerekítsék háromra, e sorok szerzője legalábbis így volt vele. De végül is nem érkezett a közönség felől ilyen, az aukciók licitációjára emlékeztető bekiabálás. Jobb is, hogy nem, mert érdemes volt figyelni.
Dr. Mészáros Gabriella borakadémikus, a Borkollégium társalapítója a kötetet bemutató előadásában felhívta arra a figyelmet, hogy Kárpát-medenceiként a borokról nagyobb nyomatékkal kell beszélnünk, hiszen a kis mennyiségek miatt nem tudunk versenyezni a nagyobb bortermelő nemzetekkel. A magyar bor akkor lehet versenyképes, ha mellé tesszük az embert, a tájat és a kultúrát, amely az egyes borok hátterét és bázisát adja. A borakadémikus szerint a kötet különlegessége az esztétikus kivitelen kívül az, hogy a borász szakmán belül és a borkedvelők számára egyaránt lehet értékes információforrás.
A borakadémikus előadását követően a kötet szerkesztője, dr. Veszelszki Ágnes beszélgetett a könyv két szerzőjével, Gyanó Szilvia néprajzkutatóval és Balázs Géza nyelvésszel.
A kötetről
A Borkommunikáció – Aszútól a zenitig ötletadó szerkesztője dr. Veszelszki Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, aki harmadik éve kínál a hallgatóknak szabadon választható óraként Borkommunikáció kurzust, mely a borról szóló és a borral történő kommunikáció témakörét fogja át. E kurzusból született az összefoglaló kötet ötlete, melynek a Veszelszki Ágnes által írt előszavában rögtön egy Márai Sándortól vett idézettel találkozunk: „…a bornak nem csak íze, illata és szesztartalma van, hanem mindenek fölött szelleme is.”
Ha tovább lapozunk, azonnal egyértelművé válik, hogy a szerzők célja elsősorban az volt, hogy átfogó képet adjanak a borkultúráról, természetesen főként a magyar borvidékekre koncentrálva, valamint hogy segítsenek az egyre jobb minőségű, egyre változatosabb magyar borok hazai és külföldi megismerésében.
Így aztán nem kell megijednie a kötettől annak sem, aki nem érti a borkóstolókon rendre elhangzó szakszavakat. Aki kicsit is nyitott arra, hogy megismerje a „legősibb ital" lelkét, és a köré felépült szokásokat, nyugodtan vegye a kezébe és lapozgassa.
A Borkommunikáció – Aszútól a zenitig – ahogy ezt a bemutatón többen is kifejtették – nem olyan könyv, amit elejétől a végéig, egyben kell végigolvasni. Az olvasó annál a fejezetnél kezdheti el magába szívni a tudást, amelyhez éppen kedve van. Jómagam például először a Fröccsterminológia – mert természetesen a fröccsöket sem hagyták ki belőle – című esettanulmánynál csaptam fel a 220-adik oldalon, onnan pedig tovább barangoltam a Bor és szakralitás című fejezethez. Mert ha borról beszélünk, nem hagyhatjuk ki annak szakrális tartalmát sem. Hiszen a Bibliában is nagy szerepe van az ősi italnak, ahogy Gyanó Szilvia is felhívta erre a figyelmet: „Noé volt az első iszákos” – mondta, ami nagy derültséget váltott ki a közönség soraiban.
De nézzünk egy kis ízelítőt, hányféle irányból közelítették meg a témát a könyv szerzői:
„Nagy kihívás előtt állnak Magyarországon a szőlőtelepítők, mert a szántóföldi növényekkel ellentétben nem egy évre kell tervezniük, hanem évtizedes távlatban kell gondolkodniuk” – állítja Szakáli István Loránd és Szám István a magyar szőlő- és borfajtákat ismertető cikkükben.
Kovács László így ír a bormárkázás jelentőségéről: „A borok esetében a minőséget csak a fogyasztás után tudjuk megítélni, így nagy rizikójú terméknek minősülnek”. E kockázat csökkentésére és a fogyasztók eligazítására szolgálnak tehát a bormárkák, a gyakorta a borász nevével vállalt pincészetelnevezések, illetve a csomagolás.
A könyv egyes fejezetei érintik továbbá a bor művelődéstörténetét és – ahogy azt már fentebb említettem – a szentséghez fűződő viszonyát, a magyar borvidékek, borgazdaság, csomagolás és dizájn témaköreit. Esettanulmányok szólnak továbbá a bornak az irodalomban betöltött szerepéről, a BalatonBorról, a borleírásokról, a bor nyelvi képéről, a fröccsről, illetve a boros mémekről.
A kötet szerzői neves egyetemi kutatók és gyakorlati szakemberek, illetve az egyetemi kurzus kiemelkedő kutatásait is bemutatja két hallgatói csoport. A kötet rendkívül látványos, borvidékekre csalogató illusztrációinak nagy részét 150 pályázó közel 750 képe közül választották ki a szerkesztők.
A könyv borítóján ajánlót fogalmazott meg Sauska Krisztián (tulajdonos, Sauska Tokaj/Villány), Laposa Bence (ügyvezető, Laposa Birtok), Florian Zaruba (Kristinus Borbirtok) és Szepsy István (Szepsy Pincészet).
Sauska Krisztián ajánlója így szól: “A magyar bor világhírű, szeretjük mondani mi magyarok. De, hogy egyszer valóban az legyen, ahhoz okosan, színesen, önbizalommal kellene tudnunk beszélni róla egymás között és másokkal a nagyvilágban. Ebben segít ez a remek könyv, amelynek olvasását egy pohár jó bor mellett javaslom”.
Fogadjuk meg Sauska Krisztián tanácsát, de csak szigorúan napi egy-két decit igyunk! Esetleg néha hármat…
Fotós: Purger Tamás
