A kutyák sok tekintetben különböznek a farkasoktól, például rövidebb az orruk, kisebb a testük és kifejezőbb a pofájuk. Ezen kívül sokkal inkább keresik a szemkontaktust az emberrel, amikor valaki beszél hozzájuk, vagy nem tudnak megoldani egy problémát, például átugrani egy kerítést vagy kijutni az ajtón.
A pittsburghi Duquesne Egyetemen dolgozó Anne Burrows és kollégái hat kutya és két farkas tetemén tanulmányozták az állatok szemizmait. Megállapították, hogy a kutyák egy speciális szemizom segítségével emelik meg a szemöldöküket és "vágnak" szomorú kölyökkutya képet. A farkasoknál ez az izom azonban eltérő felépítésű, vagy egyenesen hiányzik.
A kutatók 27 kutyáról és kilenc farkasról is felvételeket készítettek, miközben az állatok egy embert néztek. A kutyák folyamatosan és intenzíven mozgatták a szemöldöküket, hogy szomorú arckifejezésük legyen, míg a farkasok csak ritkán csinálták ezt, akkor is csak mérsékelten.
A szakemberek úgy vélik, hogy a háziasításuk óta eltelt 33 ezer évben a kutyák ezt a szemizmot használták a kommunikációhoz, hogy etetésükre és ellátásukra ösztökéljék az embereket, akik – feltehetőleg tudtukon kívül – engedelmeskedtek a szomorú szemek parancsának.
Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) publikált tanulmányt szerkesztő Brian Hare, a Duke Egyetem munkatársa szerint a szóban forgó izmok szinte biztosan azért alakultak ki, mert előnyt jelentettek a kutyáknak az emberrel való interakcióban.
Az Arizonai Egyetemen dolgozó Evan MacLean lenyűgözőnek nevezte az eredményeket, ugyanakkor rámutatott, hogy az izomzatbeli eltérés egyéb változások közvetett hatása is lehet, nem pedig az emberrel való együttélésre adott specifikus válaszreakció.
Az Arizonai Állami Egyetem munkatársa, Clive Wynne megjegyezte, hogy a tanulmánynak vannak bizonyos hiányosságai, elsősorban hogy mindössze öt kutyafajtát vizsgáltak és a videofelvételek többségén staffordshire bullterrier látható, valamint hogy alig volt háttérinformáció az egyes állatokról.
Fotók: Getty Images
