Miután Porgy és Bess-ügyben arcára hullt a névtelen feljelentő, aki értesítette a jogügyeket bonyolító ügynökséget: ha elkerülte volna a figyelmét, az Erkelben fehér szereposztásban viszik színre az operát, amelyet 1983 óta, a jogtulajdonosi ukáz értelmében, kizárólag fekete bőrűekkel lehet játszatni, tehát a sikertelen áskálódás után – vélhetően, miként szokás – itthonról szervezett módon lendültek támadásba a nyugati liberálmegmondók.
A The Guardian című balliberális, angol napilap sajátos kritikát közölt a budapesti előadásról. A tisztelt szaktárs bizonnyal nem a kulturális rovat szakírója, ugyanis kizárólag a díszletre vonatkozó meglátásait osztotta meg a publikummal, s tett az énekesek teljesítményére, a zenekar megszólalására, vagy a karmesteri munkára. Megcsökte magát ama rendezői koncepciónál, amelyet Budapestről diktált tollba valaki. Valaki, aki találkozott egy olyannal, aki hallotta, amint valaki a négyes villamoson arról beszél, hogy a szomszédja, Kiss, a harmadikról, Facebook bejegyzést tett, miszerint anyósának egyik gyermekkori barátnője összefutott rég halottnak vélt szerelmével, s az úr elmesélte: látta a Porgy és Bess-t. A tollbamondó tehát belemondta Robert Tait kolléga tollába a hallottakat: az Erkel Színház produkciója, a charlestoni feketék…, bocsánat afroamerikaiak lakta szegénynegyed helyett a Keleti pályaudvaron játszódik, 2015-ben.
Ha így lenne – amit Ókovács Szilveszter cáfolt –, akkor „kritikusunkat” netán zavarja az alkotói szabadság? Nem, őt az zavarja, mint írja, hogy a választások közeledtével, a művet kampánycélra használta a kormányzat. Tait úr bizonnyal elmulasztotta a Valló Péter rendezte III. Richárdot. Abban a produkcióban a zsarnokot Orbán Viktorról mintázták, s hogy még a színházat ritkán látogatók is értsék, Richárd focilabdát rugdalt az előadás alatt. 2002-ben. Akkor Medgyessy Péter miniszterelnök kívánta ezzel megszilárdítani, kicsivel előbb megszerzett miniszterelnökségét? Aztán 2004-ben, amikor az előadás a Nemzeti repertoárjába került, akkor Gyurcsány kívánta megerősíteni kicsivel előbb megkaparintott hatalmát?
Mivel a brit sajtómunkás Magyarországot lapjának hasábjairól ismeri, szakértőért kiált. Kiáltását szerencsére meghallotta Fischer Ádám. (Lehet ám az is, hogy maga tollbamondó honfitársunk ajánlotta a karmestert.) A ballib lap szerint a művész 2010-ben azért mondott le operaházi főzeneigazgatói posztjáról, mivel így tiltakozott az Orbán-kormány politikai produkciókat erőltető rendszere ellen.
Fischer Ádám 2009 nyarától nem kívánt közalkalmazottként dolgozni, mert soknak érezte a Házban kötelezően töltendő időt. Mivel főzeneigazgató kizárólag közalkalmazott lehet, így azonos jogkörrel, vezető karmesterré nevezték ki. Ebből is látszik, mennyire akartak szabadulni tőle. Rá egy esztendőre, amikor Fischer a Nemzeti Erőforrások miniszterét kérte, hogy lemondhasson főzeneigazgatói feladatokat ellátó vezető karmesteri posztjáról, Réthelyi Miklós és Horváth Ádám, az Operaház miniszteri biztosa ragaszkodtak személyéhez, s tiszteletbeli főzeneigazgatói címet ajánlottak számára. Ilyen nagyon akartak tőle szabadulni.
A karmester, naná, hogy megerősítette a Guardiennek tollbamondott állítást, mondván: a Porgy és Bess a kampány része.
Na most, a mindezt „feltáró” brit napilap nem a kampány része? A szétporladó, egymással acsarkodó liberálmensevik ellenzék, szokásának megfelelően, külföldről kampányol, hátha elhiszi a változást sürgető „többség”, hogy már az egész művelt világ mellettük áll. Mert, amikor idehaza rendeznek csődületet, elég kevesen állnak mellettük.
