Talán nem véletlenül cseng ilyen kitűnően össze ez a két forrás, pedig térben és időben hatalmas távolság választja el őket. A Nyílt Társadalom Alapítvány honlapjának egy mondata és a szocializmus korabeli, tipikus szófordulat (a Heves megyében terjesztett, Népújság című lap 1963. március 13-i számának egyik cikkéből – a szerk.) egybecsengését mégis a puszta véletlennek tulajdoníthatnánk. Tehetnénk, ha már végképp a múlté lenne az a törekvés, hogy kontinensnyi területek kultúrájának, lakosságának erőszakos beolvasztásával törekedjenek zavaros ideológiát valló körök valami homályos jövőkép megvalósítására. Tehetnénk, ha nem az orrunk előtt zajlana le egy újabb, tömeges emberkísérlet. Vagy még csak annak előkészítése?
Míg az egykori szovjetorosz állam létrehozásánál viszonylag hamar tisztázódtak a célok és egyértelmű terminológiát használt a hatalmat megragadó, szűk, puccsista kör, napjainkban kevéssé tűnik átláthatónak, hogy kik és mit szeretnének elérni Európában. Különösen az Európai Bizottságban, ahol szintén megtalálható egy szűk, puccsista kör. Talán segítségünkre lehet a tájékozódásban, ha egybevetjük a már ismert szovjet terminológiát a napjaink politikailag korrekt élcsapatának soraiban teret nyerő, hangzatos jelszavakkal. Így talán megértjük, mi ez a Brüsszelben gyúrt, gyanús massza, melyet jobb híján nevezzünk Nagy Népi Kujmónak.
Kezdetben vala az Ige – a szovjet puccsista kormány talán nem jöhetett volna létre hangzatos és a tömegeket, mi több, a nemzetközi közvéleményt is könnyen megtévesztő jelszavai, lőzungjai nélkül. Az egyik ilyen szófordulat az osztály nélküli társadalom megvalósítása. Ez a jelszó azért remek, mert magában hordozza, hogy egész társadalmi osztályokat lehet likvidálni. A mondandójában rendszerint alanyt és állítmányt egyeztetni képtelen Kádár János zavaros megfogalmazását idézve: „A mi távlati célunk az osztály nélküli társadalom idején, amikor már az emberi öntudat arra fokra jut, akkor mindenki képessége szerint dolgozzon, és mindenki szükséglete szerint részesüljön a javakból”. Amit ha egy percig is komolyan vett volna a kor uralkodó elitje, akkor – meglehetősen szerény, legfeljebb segédmunkák végzésére alkalmas képességeiket és képzetlenségükből adódóan sekélyes szükségleteiket figyelembe véve – elzabrált rózsadombi villáikból mehettek volna söprögetni vagy éhen halni. „A nyitott társadalom elfogadja a bizonytalanságot, és olyan törvényeket és intézményeket teremt, amelyek lehetővé teszik, hogy a különböző nézeteket valló és eltérő érdekeket képviselő emberek békésen együtt éljenek” – ez viszont Soros György meghatározása. Az ember nem is tudja, hogy a háromszáz embert fölakasztató Kádár vagy a tőzsdei játszmáival országokat meghintáztató, nemzetgazdaságokat bizonytalan állapotba taszító Soros-e a széplelkűbb.
A szovjet ideológia államvallássá erőszakolását irtózatos tömegmészárlás előlegezte meg – Oroszhonban épp úgy, mint később Közép-Kelet-Európában. „Ölj, vörös katona, ölj! Nincs kegyelem, nincsenek ártatlan németek! Alázz meg minden német nőt, ne törődj senkivel és semmivel!” – buzdított a Sztálin által aláírt röplapokon Ilja Ehrenburg. „Európa remegni fog, Oroszország haldokolni, a Kreml a miénk lesz, visszavesszük földjeinket” – ez már az ISIS üzenete. Azé az ISIS-é, mely kvázi-állam létrehozásában nem kis részt vállalt az Egyesült Államok, mint azt a CNN-nek adott nyilatkozatában minden további nélkül elismerte Wesley Clark, a NATO európai erőinek volt főparancsnoka. Félelmetes párhuzamként ismétlődik ma Európában egy másik elem is, a német nők megalázása, mely szörnyűséget egyes eszement német nők még dicsérik is. Nyitott társadalom, nyitott Európa. Egy zárt kontinensen igen nehéz lenne bárkinek is partra szállni.
„Az orosz tanár erről semmit sem tudott … ő se nagyon hitte, hogy Csapajev vagyok”. Az „orosz tanár”-t kihúzatta az Erdős, és így lett a lemezen „szőke” – mesélte Hobo (Földes László) a szovjet típusú cenzúráról. Arról a korszakról, amikor bíráló hangnemű vagy például komikus szövegkörnyezetben nem szerepelhettek az „orosz” vagy a „szovjet” kifejezések. „Egy George Soroshoz köthető olaszországi székhelyű lobbiszervezet felhívja az újságírókat, hogy kerüljenek mindenfajta olyan fogalmazást, amely a migránsokat negatív fényben tünteti fel, beleértve az olyan kifejezéseket, mint „illegális migránsok” és iszlám szélsőséges” – írta a Demokrata.
Ha van valami, amit mindkét ideológia, a régebben deklaráltan is bezárkózó és a vasfüggönnyel fizikailag is önmagára zárt bolsevizmus épp úgy esküdt ellenségének tekintett, mint napjainkban a nyíltnak hirdetett társadalom, az a kereszténység. „A reverendás kémek leleplezése után újra s különös nyomatékkal bizonyosodott be, hogy a népi demokratikus országokban az imperializmussal szövetkezett klerikális reakció olyan ellenséget jelent, amely mindenre el van szánva s amelyet legyőzni csak állandó készenléttel és a legnagyobb éberséggel lehet” – írta 1950. április 8-i számának 5. oldalán a Szabad Nép. „Nyitott társadalomban egyetlen vallás, egyetlen világnézet, életfelfogás, egyetlen kultúra sem törekedhet kizárólagosságra. … Ehhez szükség volt arra is, hogy az alkotmány szigorúan elválassza az államot az egyházaktól” – zengte profétisztikus hevülettel, az új világrendben a nemrég még üldözött keresztény egyházaknak ezúttal sem sok jót ígérve Kis János a Soros Alapítvány 20 éves évfordulóján, 2004. november 5-én tartott előadásában. Harc, harc, osztályharc. A most zajlott ünnepek kapcsán jött a hír, hogy Madridban már harmadik éve nem lehet betlehemet felállítani a baloldali városvezetés diktatórikus, a lakosság akaratával ellentétes döntése miatt. Párizsban első alkalommal maradt el a hagyományos karácsonyi vásár; szintén nem biztonsági okokból.
A Nagy Népi Kujmó másik rögeszméje a nemi és nemzeti identitás nélküli embertípus kitenyésztése. „Az új rend építése magával hozta az ember átalakítását is. Ez az új szocialista életforma új szocialista embertípus megszületését eredményezi, aki otthon érzi magát a megváltozott környezetben. E feladat nem könnyű. Míg a gazdasági és társadalmi rend szocialista alapokra való lerakásánál már jelentős lépéseket tettünk, addig az új ember kialakításánál már nehéz feladatok előtt állunk” – osztja meg velünk a Tisztatáj 1951-es 2. száma I. Pecserajikojvának, a Szovjet Tudományos Akadémia tagjelöltjének aggodalmait. Ennek eloszlatására ismét Kis Jánost idézhetjük: „A nyitott társadalom: robusztus ideál. Erkölcsi vonzereje erős. Szabad és egyenlő emberekként csak nyitott társadalomban élhetünk együtt. Működése hatékony. Semmilyen más társadalom nem tud nagyobb jólétet és biztonságot nyújtani tagjainak. Önfenntartó képessége nagy. Nincs szüksége egyöntetűségre ahhoz, hogy tagjai politikai közösséget alkossanak.”
Földereng tehát e permanens emberkísérlet ismeretlen céljai közül legalább az egyik törekvés motivációja: az újféle vagyulék-népesség, a Nagy Népi Kujmó létrehozása. Kontinensünk vadiúj hivatalos üdvtana szerint egy fejlettebb és valamiféle minőségi ugrást jelentő emberfajtát fognak itten aztán jól kitermelni. Van egy- és kétsebességes prototípus is. Ilyesmi lett volna a hetven éven keresztül soha, egy napra, egyetlen polgár identitásában sem létező szovjet, jugoszláv vagy csehszlovák ember. És ez lenne a nyitott Európa nyitott, egyenlő és magát oly otthon érző polgára.
