A geotermikus energiában rejlő lehetőségeket, Magyarország geotermikus lehetőségeit mutatta be Birkner Zoltán közgazdász, a Pannon Egyetemért Alapítvány kuratóriumának elnöke, az Energia 21 alapítótagja. Előadásában kitért a témához kapcsolódó kockázatokra, stratégiákra és magyarországi trendekre, valamint bemutatott egy közelmúltban kidolgozott elméleti mintaprojektet is. Birkner Zoltánt a Világgazdaság a részletekről kérdezte.
Fotó: Fotó: Pannon Egyetem
Milyen kockázatai vannak a geotermikus projekteknek?
Először a fúrással kapcsolatos kockázat merül fel, de a siker szempontjából nagyon fontos a talált víznek a feltételezetthez viszonyított mennyisége, kémiai összetétele és a hőmérséklete. Természetesen a hasznosításhoz kapcsolódó beruházás, a földhőhasznosítás lehetőségei is előtérbe kerülnek. A legnagyobb kockázat azonban mégiscsak a fúrás: minél mélyebbre megyünk, annál nagyobb a félrelövés esélye. Kétezer méter alatt tízből már hat esetben nem a terv szerint sikerül a fúrás.
A lehetőségekhez képest kellően erősödik a hazai geotermikus lehetőségek kihasználása?
Egyértelműen nem, de ez nem is meglepő. Az Energia 21 klub erről tartott megbeszélésén arra jutottunk, hogy egyelőre túl magas a hazai mélységi geotermia kockázata, és a magyar ipar sincs mögötte, amely kiszolgálhatná eszközökkel. Hiányos a mögötte álló finanszírozás, kockázatvállalás is. Egy kockázatcsökkentő pénzügyi alap azonban megjelent a kormány által készített földhőhasznosítási tervben, amely majd beindítja ezeket a folyamatokat.
Ám a klubban úgy véljük, hogy sokkal egyszerűbb, sokkal alacsonyabban lógó gyümölcs a sekély geotermia.
Kisebb lakóközösségeknek már megoldást jelent a csak néhány száz méter mély fúrás, amelynek a kockázata is jóval kisebb. Bár a költségek ekkor is magasak, állami támogatással sokkal gyorsabban beindulhat a terület fejlődése.
Ugyanakkor ebben az iparágban sincsenek saját magyar termékek, például fúrási, hőhasznosítási eszközök. Importra szorulunk, mint a napenergia esetében. Nagyjából harminc éve meg lehetett volna e terület ipari hátterét alapozni. Mostanra már mások uralják a sekély- és a mélygeotermia eszközeinek a piacát is. Ráadásul, különösebben az utóbbi esetében az innováció nem követte olyan ütemben az igények kibontakozását, mint a napenergia esetében. Ez annyiban logikus is, hogy globálisan a napenergia sokkal hozzáférhetőbb a jól behatárolható területeken hasznosítható geotermiánál.
Nem (lett volna) túlzott elvárás – már csak méretgazdaságossági megfontolásból sem –, hogy egy kis ország kiépítsen egy komplett geotermiai iparágat? Nem kellene tudomásul venni, hogy van, amit gazdaságosabb importálni?
Ez így logikusan hangzik, azonban néhány évtizede, amikor ez az iparág még nem robbant be, már látszott, hogy jók az adottságaink. Az olaj- és gázkutatásnak köszönhetően az országot feltérképezték az elődök, illetve sok száz kimerült szénhidrogénkút alkalmas lehet geotermikus hasznosításra, ezeket érdemes újra megvizsgálni, feltárni, megnyitni. Ez az egyik lehetőségünk, a másik a meleg vizű fürdők közelében történő kutatás. A fürdők miatt is bőségesen vannak fúrt kútjaink, amelyeknek ismerjük a hozamát és a hőmérsékletét, továbbá megvan a kapcsolódó infrastruktúra is. Ezt a két lehetőséget lehet összekötni a távfűtéssel rendelkező városok fejlesztésével.
A távfűtő hálózatokon keresztül különösebb többletráfordítás nélkül viszonylag sok háztartás fűtése kiváltható földhővel.
Az állam geotermikus programja – amelynek a társadalmi vitája most zárult – az ilyen típusú fejlesztések megindításával foglalkozik, aminek nagyon örülünk. Érdemes a mélységi geotermia kaszkád rendszerű, vagyis a forró víz egymásra épülő – mezőgazdasági, ipari, távfűtési, energiatermelő célú – hasznosítására törekedni. Ez egyébként markánsan megjelenik az állami tervek között is, hiszen ez a megközelítés nagyban csökkenti a fajlagos költségeket.
Az interjú teljes szövege itt olvasható.
