1990 óta egyetlen olyan esztendőt sem lehet fellelni a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatbázisában, amikor ne haladta volna meg a harmincezret az idehaza rákban elhunytak száma. A legrosszabb év ebből a szempontból 1999 volt, amikor csaknem 34 ezer honfitársunk halálát okozta valamilyen rosszindulatú daganat. 2020-ban az életüket vesztettek 22,4 százaléka volt rákos, ami ugyan több mint két százalékponttal kevesebb az egy esztendővel korábban regisztrált adatnál, viszont az elsőre kedvezőnek tűnő tendenciát nem a kevesebb daganatos beteg, hanem a koronavírus-járvány miatt megugrott halálozásszám okozta. Szintén felmerül a pandémia, pontosabban az amiatt szétzilálódott egészségügyi ellátás szerepe abban, hogy a Covid itteni megjelenésének évében meredeken – tízéves mélypontra – esett az új rosszindulatú tumoros esetek száma: a férfiak körében 5,5, a nőknél pedig 4,5 ezerrel volt kisebb 2019-hez képest. Bár még így is több mint 68 ezer megbetegedést jelentettek a KSH szerint, amely a 2000 óta működő Nemzeti Rákregiszter adataival dolgozik. A statisztikai hivatal külön részletezte, hogy százezer lakosra 2020-ban 145 emlő- és 101 hörgő-, illetve tüdődaganat jutott – szintén kevesebb, mint a korábbi időszakban. Noha az onkológiai kezelésre szorulókat a járvány alatt is folyamatosan fogadták az intézmények,
valószínűsíthetően némiképp visszavetette a szűrést és a diagnosztizálást a vírus terjedése, hiszen sokan olyannyira tartottak a megfertőződéstől, hogy nemhogy orvoshoz, hanem még az utcára sem mentek.
Fejlesztések
Mindezek fényében nem szorul különösebb magyarázatra, mekkora jelentősége van a gyógyító-megelőző infrastruktúra fejlesztésének ezen a területen. A hazai onkológiai ellátási rendszer központja az Országos Onkológiai Intézet (OOI), s négy regionális központ működik a hozzájuk tartozó megyei kórházi osztályokkal.
A hálózat a napokban vált teljessé azzal, hogy a salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórházban is elkészült az új onkológiai tömb.
A nógrádi megyeszékhelyen a betegek ellátása a diagnózistól a terápiáig megoldott, a képalkotói, a patológiai, a sebészeti, a sugárterápiás és a laboratóriumi hátteret is beleértve – közölte március elején Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, aki egyébként maga is onkológus, és hosszú ideig állt az OOI élén. Az MTI beszámolója szerint a más területeket is érintő salgótarjáni kórházfejlesztés 17,4 milliárd forintból valósult meg, az új, háromszintes, 3300 négyzetméteres onkológiai szárny pedig – amely a Modern városok program keretében épült fel – az ősztől fog teljes kapacitással működni.
Szintén jelentős invesztícióra ad lehetőséget az, hogy az Emberierőforrás-fejlesztési operatív programban 2,5 milliárd forintos forrást nyert el az Országos Onkológiai Intézet a daganatdiagnosztikai eszközpark fejlesztésére. Polgár Csabának, az OOI főigazgatójának a korábbi tájékoztatása szerint a pénzt a diagnózishoz és a minimálinvazív sebészet szélesebb körű alkalmazásához szükséges beszerzésekre, valamint a sugárterápiás eszközpark korszerűsítését elősegítő beruházásra fordítják.
Kék Golyó
Az utcanév miatt sokak által csak Kék Golyóként ismert, a XII. kerületben lévő Országos Onkológiai Intézet nemcsak napjainkban, hanem már több mint fél évszázada a magyar daganatos betegségek kezelésének a centruma, a betegelégedettségi mutatójára pedig joggal büszke, hiszen az 95 százalék fölötti. Az intézményben – amely a tizennyolc legmagasabban akkreditált európai intézet között van – évente több mint tizenötezer új fekvőbeteget kezelnek, ötvenhatezer páciensnek nyújtanak kúraszerű ellátást, az ambulánsforgalmuk pedig meghaladja a hatszázezer főt. Napjainkban az OOI koordinálja a háború miatt Ukrajnából idemenekülők esetlegesen szükséges onkológiai ellátását is. A kórház egészségügyi és tudományos súlyát az is jól jelzi, hogy a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából az idén több dolgozójuk részesült állami kitüntetésben: Novák Zoltán nőgyógyászatidaganat-sebész és Sinkovics István főorvos Batthyány-Strattmann László-díjat, Horváth Anikó tudományos munkatárs pedig miniszteri elismerő oklevelet kapott kiemelkedő szakmai tevékenységéért.
Jövőre lesz harminc éve, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felhívására hazánkban – az európai országok közül elsőként – összeállították a Nemzeti rákkontroll programot. Az azóta többször is aktualizált akcióterv – a WHO ajánlásai alapján – a prevenciótól kezdve a kezelésen át a társadalmi edukációig felöleli a betegségkör teljes spektrumát. A dokumentum megkülönböztet elsődleges és másodlagos megelőzést: előbbi esetében például a táplálkozási szokások, a környezeti impulzusok, valamint az alkohol és a dohányzás káros hatásait emeli ki, míg az utóbbi a konkrét rákszűrést jelenti (lásd keretes írásunkat). A programban foglalt komplex onkoterápia része a korai felismerés, maga a gyógykezelés, majd a rehabilitáció, valamint a már gyógyíthatatlan betegek lehető leghumánusabb ellátása. Kiemelten fontos mindemellett az oktatás, a kommunikációs aktivitás, valamint a már említett társadalmi „nevelés” szerepe is.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható!
