Meglepő őszinteséggel és nyíltsággal mesélt életének személyes vonatkozásairól, pályájának kezdetéről is az elnök asszony. Fontosnak tartotta hangsúlyozni a kapott családi mintát, mind a mai napig meghatározza életét az a szemlélet, amit otthonról hozott a munkáról, az alkotó, tartalmas életről. Majd azt is hozzátette, hogy sokféle értékteremtő életet lehet élni, mindegy melyik utat választjuk, kell egyfajta belső erő, ami a teljesítményhez vezet. Ő maga úgy fogalmazott, nem hisz a lazaságban, sokkal inkább a kiemelkedő teljesítményben és az alázatos munkában.
Élete egyik legboldogabb időszakának nevezte azt az öt évet, amit otthon töltött a fiaival. Ugyan időnként felmerült benne a gondolat, hogy lemarad valamiről, de a gyerekek annyit örömöt jelentettek az életében, hogy sosem felejti el. Azt is elmondta, a gyerekek születése után meg kellett tanulnia meghatározni, hogy mi az a négy-öt prioritás az életben, amelyet kiemelten fog kezelni.
A karrierje folyamatosan ívelt felfelé, 35 évesen már államtitkárhelyettes volt, majd a közigazgatást elhagyta a bankszenktort kedvéért, mert az látta, hogy olyan extra tudással bírnak a banki szakemberek, ami őt is érdekli és vonzza. Igennel válaszolt arra kérdésre, hogy meredeken felfelé ívelő pályáján voltak a mélypontok, de azt tanácsolta az őt hallgatóknak, soha semmi ne vegye el kedvüket.
Mind a mai napig rengeteget dolgozik, napi 13-14 órát, de nem azért mert muszáj, hanem jól láthatóan szenvedélyből és elkötelezettségből. Szabadidejét szakirodalom olvasásával tölti, nagyon foglalkoztatja a digitalizáció kövezkeztében felgyorsult információáramlás, és ennek a banki világra és a társadalomra gyakorolt hatásai.
