– Ahogy tavaly nyáron, az idén is várhatóan élénk lesz a belföldi turizmus. Mire számítanak?
– Már a tavalyi nyár is erősen jót tett a belföldi turizmusnak, ezt mi is érzékeltük. Az évszak végére már zom-bi-üzem-módban működtünk, mert annyit kellett dolgozni, rengetegen akartak túrázni. Ez évben is ezt várjuk, viszont az idén még nem indultak el úgy a foglalások, ahogy a múlt esztendőben. Ennek egyelőre nem tudjuk az okát. Tavaly május 3-án oldották fel a korlátozásokat, akkor azonnal megrohantak bennünket. Most május 23-án kezdődött a lazítás, az időjárás sem volt kedvező, sokáig hideg volt. Így még nincs az a dübörgés, amelyet 2020-ban érzékeltünk.
– Jellemzően kik választják a vízitúrázást?
– A klasszikus célcsoport a főiskolás-egyetemista korosztály, amelynek a tagjai elmennek néhány napra a Felső-Tiszához, és kenut bérelnek. Vannak a negyvenes-ötvenes szülők, akik egyetemistaként kenuztak, s most meg akarják mutatni ezt a tevékenységet a gyerekeiknek. De idősebb túrázók is jönnek. Mi viszonylag nyugodt vizeken járunk, így sok velünk a kezdő, a gyerekes család.
– Rutinos kenuzó, évtizedes tapasztalatokkal. Hogy látja, milyen a fejlődés ezen a területen? Javult az infrastruktúra?
– Fejlődött a vízparti infrastruktúra, például kempingek is vannak. Ahogy nőttek a túrázók igényei, úgy lett egyre nagyobb kedvük ahhoz a helyi vállalkozóknak, hogy erre építsenek. Ez érzékelhető volt a Mosoni-Dunán, a Szigetközben, a Felső-Tiszán, de a Hernádon és a Bodrogon is.
– Egy család hol kezdje a vízitúrázást? Mi számít „kezdővíznek”?
– Mindenképpen nyugodt vizeken érdemes kezdeni. Ilyen például a Bodrog, amely viszonylag lassú folyású, nincs átemelés, itt lehet kezdőként is két-három napos programot tervezni. De idesorolható a Bodrog-ártér, a Tisza és a Bodrog által közrezárt háromszög is. Tokaj–Bodrogzug Tájvédelmi Körzet a hivatalos neve, itt nagyon szép természeti környezetben evezhetünk. Budapest környékén vagy a Ráckevei-, vagy a Szentendrei-Duna-ág, továbbá Baja környékén a Gemenci-erdő területén lehet a 130 évvel ezelőtti, azaz a folyószabályozást megelőző kanyargós Duna-medrekben – ma mellékágakon – nyugodt körülmények között kezdőknek is túrázni. Az újoncok esetében nemcsak maga a terület érdekes, hanem az időtartam is. Érdemesebb rövidebb, egy-két napos programmal kezdeni. Ha megszeretik, lehet menni hosszabbra.
– Mekkora állóképességre van szükség?
– A programjainkat úgy állítjuk össze, hogy nem igazán a sportteljesítmény dominál, hanem az, hogy kivisszük magunkat a természetbe, olyan helyekre, amelyek csak vízen közelíthetők meg, kézi erővel, evezve. Átlagos kondícióban lévő, átlagos testalkatú emberek számára is viszonylag könnyen teljesíthetők ezek a túrák.
– Gondolom, gyors képzés előzi meg a vízre szállást.
– Minden túránk előtt van egy eligazítás, amelyen beszélünk a természeti környezetről, a felszerelésről, az evezési technikákról, arról, miként marad egyensúlyban a hajó beszálláskor, elinduláskor, folyamatos haladáskor, kiszálláskor. Ez egyórás oktatás.
– Melyek a „haladóvizek” a Duna mellett?
– A Nagy-Duna inkább csak optikailag más, mint a kisebb folyók, de nyilván jobban észnél kell lenni. Jogszabály nem kötelez ugyan a mentőmellény viselésére, csak arra, hogy bent legyen a hajóban, de mi kötelezővé tesszük. A kisebb, gyors folyású vizek – ahol rövidebb kifutású kanyarok vannak, gyorsan jönnek egymás után – igényelnek több tapasztalatot. A Rába és a Hernád a legtechnikásabb folyó Magyarországon, mindkettő a felső szakaszán, ahol bejönnek az országba. De magas vízállás esetén a Szigetközben és a Mosoni-Dunán is figyelni kell.
– Mi a helyzet a déli vizekkel?
– A Dráván speciális a helyzet. Határvizen evezünk, így be kell vonni a magyar és a horvát határrendészeti szerveket. Valamint amikor mondjuk este kiköt a csapat a bal parton, mivel nemzeti parki területről van szó, arra szintén engedélyt kell kérni. Ugyanígy engedélyköteles a Mura is.
– Mi az előnye annak, ha túraszervezőkkel megyünk?
– Efelé megy a világ. Egyre több ember igényli a szervezett túrázással járó törődést és figyelmet, amikor csak oda kell jönni, ki van készítve a kenu meg a hajózási szabályzatban felsorolt kötelező felszerelés. Mi ezeket odaszállítjuk, a program végeztével elszállítjuk, ezzel a túrázóknak nincs dolguk. Emellett kapnak egy tapasztalt túravezetőt, aki elviszi a csapatot az éppen aktuális vízállásnak megfelelően a legjobb helyekre. Ezt a csomagot kapják, akik szervezett túrára jelentkeznek. Akik meg csak kenut bérelnek, azoknak mindenről maguknak kell gondoskodniuk.
– Mekkora potenciál van a vízitúrázásban? A kerékpározáshoz hasonlítanám, ami nagyon népszerű szabadidősport lett az elmúlt tíz évben. Adottak az országban a nyugodt vizek. Lehetne ugyanolyan népszerű a kenuzás, mint a kerékpártúrák?
– Volt egyfajta tendencia, egy folyamatos növekedés a szervezett túrázásban. Tavaly a vírushelyzet kapcsán igen nagy lett az érdeklődés. Kenusnemzet vagyunk, a világ is megy efelé, látjuk ennek a nyomait, egyre többen szeretik meg ezt a sportot, s vízre szállnak. Nyilván könnyebb biciklire pattanni, de azért vagyunk szolgáltatók, hogy megoldjuk azt, ami macerás. Tavaly mesélte egy bicikliszerelő, hogy még a nagymama ezeréves kerékpárját is felhozták a pincéből, annyira nagy lett a biciklizés iránti igény, de ahogy említettem, ezt érzékeltük a vízitúrázásban is.
– Turisztikai vállalkozóként hogyan látja a saját területét? Lenne szükség támogatásra, konkrét fejlesztésekre a vízpartokon?
– Mindent meg tudunk oldani, ha nem szól bele az állam. De kétségtelenül nagyon jók a nagy kempingek, a megállóhelyek, amelyeket kialakítottak a turisztikai fejlesztések részeként, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség irányításával. De mivel ők elsősorban a versenysport igényei szerint gondolkodnak, így nem pontosan egyeznek az elképzeléseink. Jó, ha vannak normális kikötőhelyek, stégnél jobb kikötni, mint a sárban. Legyen kemping, lehessen hol megszállni – de a mai napig vannak csoportok, amelyek a nomád körülményeket választják, vagy azért, mert ez olcsóbb, vagy kifejezetten erre vágynak. A vízitúrázók napközben nem étkeznek. A fő étkezés a vacsora, akkor jólesik beülni egy büfébe.
– Mennyi ideig hajózhatók a hazai folyók, mi számít szezonnak?
– A tipikus szezon nálunk április második felében kezdődik, s akár október első feléig is eltart. A főidény nyilván a nyár. Viszont utána kezdődik a téli szezon. A Hévízi-tó vizét egy zsilip belevezeti egy patakba, amely belefolyik a Zalába. Itt lehet 9,5 km-t evezni. Ez egy téli turisztikai termék, elképesztő igény van rá. Már harminc éve ott vagyunk, kivéve a múlt esztendőt. Talán az idén már újra mehetünk.
Vízitúra-hétvége a Gemenci-erdőben
A Gemenci-erdő ideális környezet egy hétvégi kenuzáshoz, miközben tartalmas kiegészítő programokat is kínál a helyszín: szekszárdi borkóstolót, kisvasutazást, vadételeket. A vízre szállás a Vén-Dunán történik, megfelelő vízállás esetén lehet evezni a Cserta-Dunán. Ezt követi a Koppány-sziget megkerülése, közben meg lehet nézni a hódok élőhelyét, majd a Nagy-Dunán történik a visszaevezés az indulási helyre. Másnap Érsekcsanádról indul a túra. Evezés a Rezéti-Dunán – a vízállástól függően a mellékágai is bejárhatók. Magas vízállás esetén be lehet sétálni vagy evezni a belső tavakhoz, ahol gazdag madár- és vadvilág tárul a túrázók szeme elé. Ezután a Nagy-Dunán visszaevezünk az első napi indulási helyre.
Forrás: www.vizitura.hu
A cikk a Figyelő legfrissebb számában került publikálásra.
(Borítókép: Getty Images)
