Idén 33 pontból álló ellenőrzési program indul a fogyasztóvédelem szegmensében. Miről „szólnak” a hatósági eljárások?
Az idei évre betervezett hatósági célellenőrzések is – ahogy lényegében minden évben – alapvetően két dologról szólnak, tekintve, hogy a fogyasztókat hivatottak megvédeni egyrészt a veszélyes termékektől, másrészt a megtévesztő tájékoztatásoktól. Ennek a célkitűzésnek az eszköze a 2023-as évre az Igazságügyi Minisztérium, mint felettes szakmai irányító által publikált úgynevezett Ellenőrzési és Vizsgálati Program, röviden „EVP”, melynek mentén 33 ellenőrzésre, ill. vizsgálatra kell és lehet számítania 2023-ban a vállalkozásoknak az általános hatáskörben eljáró fogyasztóvédelmi hatóságok, vagyis a kormányhivatalok részéről. Vannak témavizsgálatok, amelyekre szinte minden évben sor kerül – mint például az online kereskedelmi értékesítés és a szavatossággal, jótállással kapcsolatos fogyasztói tájékoztatások, a szezonális termékértékesítés szabályszerűsége-, de idén újszerű fókuszpontokat is tartalmaz a Program.
Melyek a kiemelt, illetve új területek?
Kiemelt fókuszpont a játékok, a farsangi- és halloween gyermekmaszkok, jelmezek, parókák, kozmetikumok, univerzális akkumulátortöltők, gyermekgondozási cikkek és a szórakozási célú berendezések és sporteszközök termékbiztonsága, ahogyan a vámriasztással érintett termékek laboratóriumi vizsgálatára, valamint a dohánytermékek és cigaretták kátrány-, nikotin-, és szénmonoxid hozamának vizsgálatára is sor kerül. Annak érdekében pedig, hogy a hatóságok kiszűrjék a fogyasztókat, ill. a fogyasztók egyes kiemelten védendő csoportjait célzó megtévesztő, avagy agresszív tájékoztatásokat, idén szerepel a Programban a gyermek-, és fiatalkorúakat védő reklámszabályok megtartásának és a különösen érzékeny társadalmi rétegeket célzó megtévesztő kereskedelmi kommunikációnak az ellenőrzése is. Teljesen új témavizsgálat a magyar nyelv védelmét szolgáló előírások alkalmazásának, valamint a gyermekek tesi és lelki integritásának védelmét szolgáló előírások megtartásának ellenőrzése. A célterületek ugyanakkor nem okozhatnak komoly meglepetést, hiszen ezek állnak összhangban a hazai fogyasztóvédelmi politika deklarált prioritásaival, mint például a gyermekvédelem és a digitális fogyasztóvédelem, másrészt a legfrissebb fogyasztóvédelmi jogszabálymódosításokra is tekintettel vannak, így a családok fokozott védelme érdekében például a sítáborok és a gyermektáborok is ellenőrzésre számíthatnak.
Ejtsünk néhány szót a kettős minőségű termékek bírságáról; az útmutató elkészült, hatályos, de mit mutat a gyakorlat?
Tavaly május 28-tól az érintett vállalkozás nettó árbevétele 4 százaléka összegű bírsággal, sőt, a nettó árbevétel megállapíthatatlansága esetén legalább 2 millió euró összegű fogyasztóvédelmi bírsággal szankcionálható az úgynevezett „kettős minőség”, mint megtévesztő kereskedelmi gyakorlat, melyre vonatkozóan a jogi szabályozást először a Visegrádi négyek, azon belül is Magyarország szorgalmazta. Ekként a fogyasztókat megtévesztőnek, ezért tilalmazottnak minősül az olyan gyakorlat, amelynek keretében egy árut az egyik tagállamban akként forgalmaznak, hogy az megegyezik egy más tagállamban forgalmazott áruval, miközben az utóbbi áru összetételében vagy jellemzőiben jelentős eltérések vannak. Nagyon leegyszerűsítve tehát olyankor, amikor pl. egy adott élelmiszer, háztartási-, vegyipari termék, kozmetikum úgy kerül kereskedelmi forgalomba, hogy megjelenésében, címkézésében azonos, de a termék összetétele, minősége, hatóanyag-tartalma országonként eltér, méghozzá jelentősen érezhetően, miközben az eltéréseket jogszerű és objektív tényezők nem mentik. Utóbbira lehet példa az irányadó EU Bizottsági útmutató szerint, ha történetesen a nyersanyagok földrajzi, ill. szezonális hozzáférhetősége miatt a termékek összetételére, ill. ízére hatással lévő objektív különbségek is előfordulhatnak beszerzéstől függően. Ilyen esetben, tehát ha jogszerű tényezők miatt, de eltérő áruváltozatokat forgalmaznak, kötelesek az eltérésről tájékoztatni a fogyasztókat a kereskedők. Bár a szabályozás hatályba lépését megelőzően az akkor illetékes tárca, az ITM az egyik sajtóközleményében úgy nyilatkozott, a hatósági összehasonlító vizsgálatok eredményeiről később visszacsatolást biztosít a piaci szereplőknek, publikus adat a tapasztalatokról nem elérhető. Ez persze nem zárja ki azt, hogy az érintett egyes vállalkozások megkaphatták a hatósági visszajelzést és korrigálhatták a magatartásukat még az előírás hatályba lépése előtt.
Egyébként a szóban forgó 33 pont sok vagy kevés a korábbi évek gyakorlatához?
A vállalkozások számára minden bizonnyal örvendetes körülmény, hogy idén csak 33, míg tavaly 50, két évvel korábban pedig 48 célellenőrzést tartalmazott az Ellenőrzési Program. A 33 témavizsgálat számszakilag jóval kevesebb, ugyanakkor egy alaposabb összehasonlításkor látható, hogy tavaly külön ellenőrzési pontok tartalmazták például a nyári, a karácsonyi és a szezonális termékek ellenőrzését, míg idén csak frappánsan a szezonális termékek ellenőrzése címmel találkozunk, amibe nyilván beleérthetőek az előbbiek, sőt a Húsvét, a novemberi akciók, avagy akár a Halloween is.
Úgyszintén, tavaly külön pontokban szerepeltek azok az ellenőrzések, melyek betervezetten a különböző szórakoztatási célú berendezéseket és sporteszközöket érintették, melyeket idén egyetlen pont nevesít. Ráadásul a teljes képhez hozzátartozik, hogy a hatóságok nem csak az EVP-ben jó előre rögzített, hanem az év során, vagyis menet közben szükségessé váló hatósági eljárásokat is le kell, hogy folytassák. Mindezt úgy, hogy a legtöbb cég Budapesten, illetve Pest Megyében bejegyzett, így Budapest Főváros V. Kerületének Kormányhivatala, valamint Pest Megye Kormányhivatalának fogyasztóvédelmi főosztályai a leginkább leterheltek országos viszonylatban – tehát a 33 célellenőrzés is bőven elég, még hatósági szemmel is.
Fogyasztóvédelmi jog terén hol tart Magyarország, mármint más uniós államokhoz képest?
A dióhéjban adható válasz, hogy nagyjából ugyanott, mint más tagállamok. Ennek oka pedig, hogy az európai uniós fogyasztóvédelmi jogi szabályozás – bár sok esetben európai uniós rendeletek révén valósul meg, vagyis az EU-n belüli jogegységesítést céloz, így valamennyi EU tagállamban lényegében ugyanaz a szabályanyag alkalmazandó -, döntően mégis irányelvekkel működik, amelyeket implementálnia kell minden tagállamnak. És innentől adódhatnak eltérések, hiszen az EU fogyasztóvédelmi irányelveinek egy része úgynevezett minimumharmonizációt tűz célul, megengedve a tagállamoknak, hogy a fogyasztóvédelem magasabb szintű védelmének biztosítása érdekében akár szigorúbb részletszabályozást alkalmazzanak. Persze a közelmúltban számos olyan fogyasztóvédelmi tárgyú európai uniós irányelv is született, melyek a jogharmonizáció magasabb szintjét kívánják biztosítani, ún. maximum-harmonizációt tűznek célul, amikor is a tagállamok szintjén már nem létezhetnek az átültetés révén komolyabb eltérések. Összességében kiemelésre érdemes, hogy más tagállamokhoz képest hazánkban komoly többlet-jogosultságot jelenít meg pl. a tartós fogyasztási cikkekre biztosított – és a gyártói jótállástól teljesen független – ún. kötelező jótállás jogintézménye, de önmagában az a körülmény, hogy éves szinten tervezett és végig vitt fogyasztóvédelmi hatósági ellenőrzések vannak, ez szintén egyfajta pluszt jelent.
Van-e még olyan terület, amelyet a jogalkotónak szabályoznia kellene viszonylag gyorsan?
A tavalyi év decemberi jogalkotási dömpingjének tükrében, akut szabályozandó terület aligha akad. Sőt, gyakorlati, jogalkalmazói szemmel nézve jelenleg kellően nagy mennyiségű és igen kazuisztikus, vagyis részletekbe menő a fogyasztóvédelmi szabályozás hazánkban. Mindemellett – és ez a cégek részéről történő felkészülést is nehezíti – pár területen sajnos koherenciahiánnyal is terhelt, aminek egyenes következménye az eltérő jogértelmezés a hatóságok és a vállalkozások részéről. Amennyiben ehhez hozzávesszük, hogy egy-egy fogyasztóvédelmi hatósági bírság-határozattal érdemben csak bíróságon vitatkozhatunk, máris érzékelhetővé válik ennek az elméleti problémának a gyakorlati jelentősége. Utóbbira jó példa a minőségvédelmi jogintézmények szabályozása, illetve azon belül is például évek óta komoly vita tárgya, hogy a kötelező jótállásról rendelkező 151/2003-as Kormányrendelet szerint a mellékletben felsorolt termékek alkotórészei és tartozékai szintén eladási ár függvényében kötelező jótállásosak itthon.
Dacára annak, hogy ezek gyártói viszont értelemszerűen az adott dolog fizikai és kémiai tulajdonságaira tekintettel határozzák meg az adott dolog élettartamát és jótállási időtartamát. Igy például számos, 250 ezer forintnál drágább lítium akkumulátorra annak gyártója csak 2 év gyártói jótállást biztosít, illetve a teljes felöltések számát maximalizálja, miközben a hazai forgalmazók, akik az akkumulátort a fogyasztónak a fő-dologgal – például közlekedési eszközzel – együtt értékesítik, ők bizony – a Kormányrendelet alapján – az alkotórészre is 3 év kötelező jótállással kellene, hogy helytálljanak. Márpedig 3 év használatot nem bír ki példánkban az „akksi”, mert eleve nem arra lett legyártva.
A Ptk.-nak a hibás teljesítésre vonatkozó előírásai révén persze a Kormányrendelet generális előírása „megszelídíthető”, de ez máris egy olyan jogértelmezési kérdés, melyet a jogalkotó megspórolhatna az érintetteknek az említett Kormányrendelet kiigazításával. A fogyasztóvédelmi törvényünk legutóbbi módosításai között is akad olyan rendelkezés, ami komolyabb értelmezési kérdéseket prognosztizál: a generális előírás, miszerint a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása megindításának feltétele, hogy a fogyasztó az érintett vállalkozással közvetlenül megkísérelje a vitás ügy rendezését, érthető abból a szempontból, hogy a hatóságok leterheltségét kívánja csökkenteni, elejét véve annak, hogy ajtóstul rontson a fogyasztó a házba. Ugyanakkor a hatáskör, amennyiben illetékességgel is párosul, nem csak jogosultság, de kötelezettség is a hatóság részéről.
Fotó: Figyelő
